Az Index által augusztusban elemzett levél időközben továbbfejlődött, újabb részekkel kiegészülve rémisztget és szólít bojkottra. Íme egy UL-update a hoax update-re.

„Kedves Mindnyájan!

Bizonyára emlékeztek/emlékeznek még, hogy az Orbán-kormány idején a Danone meg akarta szüntetni a Győri Keksz- és Ostyagyárat. Akkor a lakossági bojkott és az akkori kormány határozott fellépése visszakozásra kényszerítette a Danone-t.

Most egy másik céggel van hasonló gond. Nógrádi gyümölcstermelő barátainktól tudjuk, hogy a Rauch cég nem veszi át a magyar  kistermelőktől a gyümölcsöt, helyette külföldi árut hoz be. Így pl. a ribizlit (piros és fekete) a termelőknek le kell verniük a bokrokról!!!

Ráadásul a szobi szörp gyártását is beszüntették. Ez a kis mellékjövedelem segített nekik többek közt a magas tüzelőár megfizetésében. Most még magasabb energiaárak lesznek, és ez a jövedelem megszűnt.

Javasoljuk, hogy ne vegyetek/vegyenek Rauch termékeket, és szóljatok/szóljanak másoknak is.

Természetesen tegyetek/tegyenek belátásotok/belátásuk szerint. De, – mint ahogy ezt már megtapasztalhattuk:

Együtt segíthetünk!

Küldd tovább!

•         Ehhez, még csak annyit fűznénk hozzá, hogy a szobi hűtőházak kínai ribizlivel vannak megtöltve.
•         A magyar termelőknek 30 Ft-ot akartak fizetni a ribizli kilójáért.(M. Rádió, Falu rádió)
•         Nesze neked, hajdanában-danában fényesen virágzó Magyar mezőgazdaság, mikor még mi voltunk Európa éléskamrája, arról nem  beszélve, hogy sokkal egészségesebb (lenne!) a hazai.
•         A több tízezer kilométeres utaztatás miatt ugyanis mindenféle vegyszerrel kezel(het)ik, hogy mire ideér, pofásan nézzen ki.”
 
A bevezető rész részletes tárgyalására nem térünk ki, Legendavadászat című könyvünkben bővebben olvashattok róla. A lényeg: a Danone-nak esze ágában sem volt megszüntetni egy piacvezető termék gyártását, mindössze áthelyezte a termelés központját Győrből egy másik városba (évekkel a hoax megjelenése előtt). A kormány pedig nem avatkozott közbe, a piacgazdaságban nem nagyon szól bele az állam, hogy egy vállalat milyen termékeket állít elő.

A levélben felháborodás érződik, hogy a hátterében mi áll, csak tippelgethetjük. Talán a Rauch lejáratása, talán a „kisember sirámai”, gyűlölete az életet átalakító multi és a globalizáció felé. Lehet a Szobi iránti nosztalgia is, de mint tudjuk, egy lánclevél gyakran csak a móka kedvéért születik.

Jelen darabnak központi tétele, hogy a Rauch nem veszi át magyar termelőktől az alapanyagot. Bár tulajdonképpen megtehetné – mint írtuk, piacgazdaság van, egy céget többnyire a profitszerzés és nem a magyar (mező)gazdaság dotálása motivál –, a cég közleménye szerint azonban nagyságrendileg idén is azonos mennyiségben vásárolt ribizlit és más gyümölcsöket, mint a korábbi években.

A levél önmagával is ellentmondásba kerül, nem is egyszer. A bevezető részben egyáltalán nem akarják átvenni a terményt, a hozzáfűzöttek szerint csak nagyon olcsón, illetve eleinte azt állítja, hogy nem lesz többé Szobi szörp. Ezzel szemben a kiegészítés már azt taglalja, hogy tele vannak a raktárak kínai ribizlivel (amiből nyilván szörp készül majd). Utóbbi ellentmondás is a lánclevél állításaival szemben oldható fel: nem szűnik meg a Szobi szörp. Legalábbis Szobon nem tudnak róla. Mi több, a Rauchnak semmi köze a Szobi szörphöz. Egyszerűen nem tartozik a cégcsoportba, tulajdonosi köre nagyrészt magyar, a menedzsmentből kerül ki. 

Ezen felül valószínűtlen, hogy nagy mennyiségben Kínából feldolgozásra gyümölcsöt hozzanak hazánkba, de ha mégis, egészen biztosan nem azért kezelnék vegyszerekkel, hogy jól nézzen ki, mikor ideér. Mégis, kit érdekelne, hogyan néz ki valami, amit a következő pillanatban folyósra préselnek és darálnak?