Először lássuk a sztorit:

A Cambridge Egyetemen történt az alábbi eset: A vizsgán egyszer csak felpattant egy ifjú hallgató és arra kérte a vizsgáztatót, hogy hozzon neki sört és kalácsot. Ekkor a következő párbeszéd hangzott el:

Vizsgáztató: Tessék? Mit mondott?
Hallgató: Uram, arra kértem, hogy hozzon nekem kalácsot és sört.
Vizsgáztató: Sajnálom, de nem hozok.
Hallgató: Uram, engem ez nagyon felháborít. Kérem és elvárom, hogy hozzon nekem kalácsot és sört!

Ezen a ponton aztán a hallgató elővett egy másolatot a Cambridge-i Egyetem törvénykönyvének egy 400 éves törvénycikkelyéről. A törvény latinul íródott, és mivel még nem helyezték hatályon kívül, ezért érvényes is volt, és kimondta (durva fordításban): “A vizsgázó urak kérhetnek és megkövetelhetnek sört és kalácsot a vizsga ideje alatt.”

A vizsgabizottság úgy ítélte, hogy egy kóla és egy hamburger elfogadható a sör és kalács modern megfelelőjének, így a hallgató önfeledten szürcsölhetett a vizsgatételek kidolgozása közben.

Azonban a szemfüles hallgató nem örülhetett sokáig sikerének: három hét múlva, a következő vizsgáján 5 font büntetést kellett fizetnie, mert nem hordott kardot a vizsga ideje alatt.

A Snopes.com szerint az Amerikában az 1950-es évek közepe óta cirkuláló, az interneten 1993-ban felbukkant történetnek több változata ismert. A mulatságos eset többnyire a Cambridge-en vagy az Oxfordon történik meg. A szemfüles diák néha egy üveg bort kér, büntetését – esetenként rögtön furcsa kérését követően, néha hetekkel később – pedig más verziókban azért kapja, mert nem visel ezüstcsattos cipőt.

Hasonló történetre bukkantam Bisztray Gyula Jókedvű magyar tudósok című anekdotagyűjteményében is. Az alapsztori főbb elemei ugyanazok: az egyszerű diák – a rég elfeledett iskolai szabályzatokat jobban ismerve, mint a vizsgaanyagot – megpróbál túljárni tanára eszén, de a végén mégis ő jár pórul. A főszereplő Beöthy Zsolt XIX. századi irodalomtörténész, akiről Bisztray szerint azt mesélték a hallgatók, hogy „a tanári vizsgálat eredménye attól függött, hogy a reggeli szivarja hogyan szelelt”:

Beöthy egy nap ezt a tételt adta fel a vizsgáztatott diáknak: „Beszéljen Arany balladáiról!” A jelölt hallgatott, és tanára további sürgetésére sem szólalt meg. Néhány perces faggatás után Beöthy felháborodottan kiáltott fel: „Be van fejezve a vizsgálat. Tessék távozni!”. A makacs jelölt azonban ekkor megszólalt: „Kérem, a szabályzat szerint a vizsgálat fél óráig tart, tehát nekem jogom van további kérdésekhez!” Beöthy, mérgét visszafojtva, csak ennyit mondott: „Ám legyen. Nekem azonban jogom van azt kérdezni, amit akarok. Beszéljen Arany balladáiról!” Hallgatás. „Beszéljen Arany balladáiról!” Megint hallgatás. „Beszéljen Arany balladáiról…”