– Mi volt eddig a legidiótább legenda, amivel találkoztál?

mythbustersMűsorainkban eddig több mint 140 mítoszt teszteltünk, és nagyjából mindegyiknek volt valami valóságalapja. Kivéve egyet, a gyilkos mosógépet. Hatalmas baromság, hogy egy mosógép meg tud ölni egy a tartályba beszoruló embert. Ennek több oka is van, de talán a legfontosabb, hogy a mosógép motorja annyira gyenge, hogy csak a dob forgatására képes, egy ember forgatására már nem. Ráadásul ez a sztori úgy szólt, hogy amíg a srácot gyilkolászta a mosógép, addig az áldozat kutyája rápisilt a gépből kifolyó fehérítőre, ami a vizelettel érintkezve robbanáshoz vezetett. Mekkora marhaság!

– Ennyire hiszékenyek lennének az emberek?

– Nem, inkább csak arról van szó, hogy ezek jó, érdekes témák, amit szívesen mesélnek társaságban. Például milliók hisznek abban, hogy szörnyethal az, akinek a fejére ráesik egy az Empire States Building tetejéről ledobott 1 pennys. De ha felmész az épület 81. emeletére, akkor láthatod, hogy egy csomó 1 pennyst dobálnak le az emberek. Most akkor ők meg akarják ölni embertársaikat? Nem hiszem. Szerintem ők nem hisznek ebben a legendában, különben nem dobálnának. De szinte biztos vagyok, hogy közülük is sokan adják tovább ezt a sztorit.

– A gyilkos mosógépekről jut eszünkbe: melyik volt eddig a legveszélyesebb hiedelem, aminek utánajártatok?

– Elég sok veszélyes bizonyítást végzünk, mivel a legtöbbször olyan sztorik, mítoszok körülményeit reprodukáljuk, amelyekben valaki állítólag meghalt vagy megsérült. Volt egy legenda, amely arról szólt, hogy egy ember fából készített egy ágyút, hogy megvédje sajátjait a betolakodó szomszédoktól. Kivágott egy fát, kifúrta a törzsét, megtöltötte puskaporral, beletett egy szikladarabot és azzal lőtt a szomszédokra.

– Ez nem egy magyar legenda?

– De igen. A teljes sztori egyébként úgy szólt, hogy a faágyú, ahelyett, hogy kilőtte volna a lövedéket, felrobbant és egy csomó embert megölt a faluban. A szomszédok erre azt gondolták, hogy ha ez az ember képes meggyilkolni saját falujának népét, akkor vajon mit művelhet az ellenséggel. Szóval mi is kifaragtunk egy fát, belenyomtunk két és fél kiló puskaport, ledugaszoltuk és begyújtottuk. Mivel ez egy veszélyes kísérlet volt, egy filmiparban dolgozó pirotechnikust kértünk fel arra, hogy segítsen. Ő azt mondta, hogy álljunk legalább 80 méterre az ágyútól, akkor nem lesz gond. Hát nem így történt. Amikor az ágyú szétrobbant, a fadarabok centikkel a fejünk felett süvítettek el. Végül senki nem sérült meg, de ez a teszt ébresztett rá minket arra, hogy sokkal óvatosabbnak kell lennünk. A szakemberek, akárcsak ez a pirotechnikus, egyszerűen nem fogták fel, hogy a filmekkel ellentétben mi igaziból robbantunk. Ők csak aerosollal és benzinnel robbantanak. Persze, a műsorban használunk műszereket, melyekkel kiszámítható egy-egy kísérlet veszélyessége. De ezekkel a műszerekkel az a bajunk, hogy azt is jelezni kezdik, ha egy helyzet veszélyessé kezd válni. Nekünk viszont nem azt kellene tudnunk, hogy mikortól veszélyes valami, hanem azt, hogy mikor válik majdnem halálossá. Persze ahogy a show egyre népszerűbb lesz, annál több pénzt is kapunk a kivitelezésre, például kamionokat tudunk robbantgatni. Ezzel együtt a biztonság kérdése is komolyabbá vált, nem véletlen, hogy egy külön céget bíztunk meg azzal, hogy a biztonságunkért feleljen.

– Egy interjúban említettétek, hogy egy kutatócsoport segít nektek a háttérmunkában. Kik ők? Tudósok?

– Nem. Ennek a húszfős kutatócsoportnak a tagjai a filmiparból jönnek, legalábbis a többségük. A csapat minden egyes tagja valamire specializálta magát, de csoportban is fantasztikusan együtt tudnak dolgozni.

– Pontosan a feladatuk?

– A legfontosabb, hogy olyan anyagokat kutatnak fel, amiket nagyon nehéz beszerezni. Ők keresik nekünk a felrobbantható járműveket is és a helyszíneket, szerzik be a szükséges biztosításokat, engedélyeket. Utóbbi sem egyszerű feladat. Volt egy olyan rész, ahol egy hajót süllyesztettünk el. Igen ám, de az előkészítés során kiderült, hogy a San Franciscó-i öbölben ez illegális, s erre engedélyt sem kapunk. Végül kitaláltuk, hogy nem az elsüllyesztésére kérünk engedélyt, hanem arra, hogy ideiglenesen a víz alá helyezhessük. De ehhez is keresnie kellett a csapatnak egy olyan helyet, ahol ez fizikailag is megoldható, ahol van daru, hogy miután elsüllyesztjük, ki is tudjuk emelni azt egy daruval. Végül megcsináltuk.

– Nem tartotok attól, hogy a műsorotokat látva egy laikus néző kedvet kap a kísérletekhez és, mondjuk, felrobbantja magát?

– Hála Istenek, még nem fordult elő, hogy valaki ilyesmivel próbálkozzon. Nem is lenne könnyű dolga, mivel olyan bizonyításokat csinálunk, amelyek nemcsak, hogy nehéznek látszanak, de nehezek is. Ráadásul a show-ban erőteljesen hangsúlyozzuk, milyen fontosak a biztonsági előírások. Igaz, gyakran kapunk szülőktől e-mailt, amelyben azt írják, hogy gyerekeik otthon kísérleteznek. De a kölykök is szoktak írni nekünk a kísérleteikről. Őszintén szólva, ezeket el sem olvasom, nem is akarok tudni róla. Néha olyan hülye ötletekkel állnak elő. A múltkor egy kölyök például azt kérte, hogy segítsek neki krumplipuskát csinálni, mert azzal lőne a szomszédokra.

– Előfordult-e már, hogy egy néző megcáfolta a bizonyításotokat?

– Sokszor volt olyan, hogy azt állították: nem csináltuk jól, vagy nem voltunk alaposak. Egyszer például betelefonált egy srác, és közölte, hogy amit egy kamion felrobbantásánál használtunk, az nem volt úgy jó, mert van még legalább két módszer, ahogy felrobbanhatott volna. Végül – megfogadva a tanácsát – mindhárom módszert leteszteltük. Mivel nagyon kevés időnk van egy-egy epizódra, ezért gyakori, hogy egy-egy kísérlethez nem tudunk minden információt megszerezni, vagy megtalálni valamennyi, a témában jártas szakértőt. Bármikor készek vagyunk bevallani, hogy tévedtünk.

– Mennyire tartjátok tudományosnak a leleplezéseiteket?

– Szinte csak olyan mítoszt tesztelünk, aminek van tudományos alapja, a show-ba mégsem teszünk tudományt, 45 percbe amúgy sem férne bele az okoskodás. Arról nem is beszélve, hogy ha minden egyes tudományos tételt töviről-hegyire elmagyaráznánk, akkor hosszú és unalmas lenne a műsor. Másrészt nincs is tudományos hátterünk. Inkább az attitűdünk tudományos, nem a munkánk. A legnehezebb számunkra, hogy megtaláljuk a kérdést, amire a válaszokat keressük. Vegyük példának az esőben futást! Mikor maradsz szárazabb? Ha sétálsz vagy ha futsz az esőben? Ez egy látszólag egyszerű kérdés, de ha komolyan kezded vizsgálni, akkor rájössz, hogy mégsem, mert a válasz egy rakás más kérdéstől függ: milyen ruhában vagy? Mennyi ideig futsz vagy gyalogolsz? Mennyi eső esik? Én úgy érzem, hogy mi jó kérdéseket teszünk fel a show-ban.

– Ezt a tudósok is így látják?

– Ha megnézed a műsorral kapcsolatos internetes fórumokat, egy csomó olyan bejegyzést olvashatsz, ahol arra panaszkodnak egyesek, hogy a műsor nem tudományos. Azok az emberek viszont, akik a tudomány területéről jönnek, azt állítják, hogy noha valóban felszínes, de a többi show-nál jóval tudományosabb a produkciónk. Nagyon sok elismerést kapunk kutatóktól, sőt olyan is volt már, hogy a tanácsainkat kérték, vagy a mi kísérletünket használták fel. Egyszer például azt teszteltük, hogy ha valaki egy repülőgép belsejében belelő a gép falába, akkor felrobban-e az egész repülő. Miután lejött ez az epizód, telefonáltak nekünk attól a cégtől, amelyik az amerikai kormány megrendelésére foglalkozott ezzel a témával. Mondták, hogy idestova már 10 éve kísérletezgetnek ezzel, de sosem kaptak rá elég pénzt, hogy kivitelezzék. Erre jöttünk mi, és ugyanolyan bizonyítást végeztünk, mint amit ők terveztek, sőt nekik – kísérlet nélkül is – ugyanaz az eredmény jött ki, mint nekünk. Végül kérték, hogy hadd használják fel a felvételeinket érvként, bizonyítva, hogy a hatóságok nyugodtan felengedhetik a repülőkre a fegyveres légi marsallokat.

– Irigylünk benneteket, amiért mindig el tudjátok dönteni valamiről, hogy igaz vagy sem.

– Ez egy tévéműsor, ahol konklúzió kell. De nehogy azt hidd, hogy ez olyan könnyű! Egyszer például azt a legendát teszteltük, miszerint egy vadászgép hajtóműve el tud-e fújni egy gép mögött haladó taxit a felüljáróról. Tudtuk, hogy ez lehetséges, sőt azt is, hogy a taxinál jóval nagyobb járművet is képes odébb dobni. Kerestünk és találtunk is egy céget, amelyik adott volna egy ilyen repülőt. A biztosítótársaságunk azonban megkérdezte: tudjuk-e garantálni anyagilag, hogy az 50 millió dolcsis gép nem fog megsérülni. Hogy a fenébe tudtuk volna? Be kellett hát érnünk egy gyengébb repülővel, de az nem volt elég erős, hogy elfújja a taxit. Ekkor jeleztük is a Discovery Channelnek, tegyék világossá, hogy a biztosítótársaság miatt nem sikerült a bizonyítás, noha mi biztosak voltunk benne, hogy működne. A vége az lett, hogy a Csúcssebesség című brit műsor végül tesztelte ezt, és igazunk volt. Nagyon szomorú voltam, hogy nekünk nem sikerült.

– Kamion- és repülőrobbantások, elsüllyesztett hajók. Jó sokba kerülhettek a Discoverynek…

– A kívülállók tényleg azt hiszik, hogy ez egy baromi költséges produkció. Pedig nem. A legtöbb dolgot ingyen vagy nagyon olcsón kapjuk. A legdrágább az egészben nem is a kísérletezés, hanem a stáb utaztatása. A legköltségesebb produkciónk 20 ezer dollárba került, ami egyáltalán nem nagy összeg a showbizniszben. De volt olyan epizód is, amire mindössze 50 dollárt költöttünk. Természetesen ebben nincsenek benne a fizetések. De hogy konkrét példákat is mondjak. Egyszer egy ötmillió dolláros repülőgépet robbantottunk fel potom 5 ezer dollárért. A gép ugyanis már roncs volt. Máskor egy cementes kamiont röpítettünk a levegőbe. Ingyen.

– Mit gondolsz, meddig lesz sikeres a műsorotok? Meddig lehettek főállásban mítoszrombolók?

– Amíg az emberek hisznek ezekben a nevetséges dolgokban, addig biztos lesz munkánk. A Mythbusters előtt szabadúszó voltam, azt is szerettem nagyon. A karrierváltástól meg egyáltalán nem félek, mert gond nélkül tudok váltani. Szeretek problémákat megoldani, és más showműsorokkal kapcsolatban is vannak ötleteim. Ismertté váltam a műsor által, s ez nagyon sok ajtót kinyit előttem.

(A műsor jelenleg is fut a Discovery Channel csatornán.)