2006. szept. 25.
Hogyan ettük meg a nagymamát?
marinovHogyan lesz a nagymama földi maradványaiból tejpor vagy esetenként pudingpor? Ki lopta el a szőnyegbe csavart nagyit? Képtelen történetek a világháborút követő évekből.
“56 után hallottam… Kaptunk valami 5 kiló tejport. Eljött egy barátnőm, és ittuk a kakaót, amit az amerikai tejporból készítettem. ’Milyen csokoládét főztél bele? Csak nem az amerikai nagymama porát ettük meg?’ Valaki kapott Amerikából ilyen UNRRA-csomagot, aminek megörültek, mert egy nagy dobozban két kiló kakaó volt. Utólag kapták meg a levelet, hogy remélik, rendben megérkezett a halotti por. Elküldték a nagymama porát, mert az volt az utolsó kívánsága, hogy otthon temessék el.”
A fenti idézet Dobos Ilona Paraszti hagyomány, városi szóbeliség című könyvéből származik, és már csak egy humoros formája annak világháború utáni szóbeszédnek, amely a nagymama/nagypapa maradványainak elfogyasztásáról szólt. Egy Dobos által 1981-ben felvett interjú alanya szerint a történetet 1948-49 telén mesélték, amikor sok külföldi csomag érkezett. Akkoriban a tejporon kívül semmiféle élelmiszerpor nem volt, ezeket külföldről hozták be. E csomagokban szerinte levelet nem lehetett küldeni, így fordulhatott elő, hogy a nagymama maradványai előbb érkeztek meg, mint a haláláról és utolsó kívánságáról tudósító levél.
A sztori azonban nem magyar legenda. Jan Harold Brunvand Encyclopedia of Urban Legends című könyvében megemlíti: a folklórban „véletlen kannibalizmus”-ként emlegetett történetet a 70-es években Romániában és az egykori Jugoszláviában is hallotta mesélni. A szóbeszédnek több verziója létezik, bizonyos esetekben kávénak, más alkalmakkor italpornak vagy sütőpornak hitték az európai rokonok a felmenők maradványait. Néha a levél a csomaggal együtt érkezik, de angolul van írva, és azt csupán a főzés/sütés után fordítja le egy jóbarát. Egy másik, Too Good To Be True című könyvében Brunvand megemlíti: egy 1990-es BBC rádióműsorban beolvastak egy hallgatói levelet, amiben egy ausztráliai rokon hazaszállított maradványainak felét fogyasztotta el a család.
A történet alapja egy ősi rítus: amikor is az utódok megölik és ünnepélyes keretek között elfogyasztják a családfő belső szerveit, hogy jó tulajdonságaikat örököljék. Dobos szerint mindez arra mutat rá, hogy napjaink képtelen történetei az emberiség ősi hiedelmeit hozzák vissza új formában, és ennek köszönhetik megmagyarázhatatlan népszerűségüket.
Kinek kellett a nagyi?
A felmenők holttestének bizarr kezeléséről számol be az a szóbeszéd is, melyben a nagymama/nagyapa holtteste tűnik el. A világszerte ismert történetnek magyar változatát is megtaláltuk Dobos könyvében. Ebben a nagymama váratlanul meghal egy siófoki nyaralás során, és mivel a család ragaszkodik az otthoni temetéshez, szőnyegbe csavarják és hozzáerősítik a Trabant csomagtartójához. Hazafelé betérnek egy presszóba, de míg odabent tartózkodnak, a szőnyeget nagymamástul ellopja valaki. Dobos szerint a történet európai eredetű, és a tengerentúlon is európai bevándorlók terjesztették el. A sztori üzenete az azt feldolgozó Dégh Linda folklórkutató szerint az el nem temetett holttesttől való félelem. (A rajzra kattintva egy mexikói változat képregényverziójához juttok.)
Hasonló „véletlen kannibalizmus” a már e fórumon is említett „Holttest a rumoshordóban” című történet is, melynek magyar változatával is megismerkedhettünk a közelmúltban.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Elég durva, A South Parkbna is volt olyan rész, mikor Cartman megissza Kenny hamvait, mert azt hiszi kakaópor. “Megittad Kenny-t, te szemét”. Aztán meg beleköltözik a szelleme. Vagy a How Hight filmben, mikor jointba tekerve szívják el Ivory-t és megjelenik a szelleme.
kategória: étel-ital
Sajnos megtörténhetett. Egy zempléni faluban tavaly hallottam a megfelelő helyi történetet. Nevesítve a
családot és a holtat névszerint említve. A faluban ma is él a mondás, megitták, mint ….-ék a nagymamát.
Ebből a faluból sokan kivándoroltak annak idején. 1956 utánról való a történet, ha jól emlékszem teának nézték a hamvakat. Magam is emlékszem, 56 után pár évig micsoda
nagy dolog volt azt hiszem IKKA csomagot kapni. A levélpostai küldeményeket akkoriban gyakran elfektették, szándékkal késleltették és így gyakran később
kapták meg a jóval a csomag feladása előtt írt levelet.
Természetesen lehetséges, valamelyik, a történetet
máshonnan halló falusi terjesztette ezt el a községben,
hadd nevessen a falu a családon. Ám ez túl durva, kifejezetten kegyeletsértő lenne, az akkoriban még vallásos faluban ilyentől inkább tartózkodtak volna. Félhettek volna az égiektől, meg a kísértetként visszalátogató elhamvasztottól. Ezért nem alaptalan a feltétetezés, hogy ez bizony meg is történhetett a világban, nem is egyszer. Ugyanis így a hazai földben való nyugvást, ami nagyon sok idegenbeszakadt ember vágya, hogy
legalább a porom egy része a falum temetőjébe kerüljön,
olcsón és mindenféle hivatalos papír nélkül el lehetett így intézni.
#3: Nem egészen értem, amit írsz.
A nagymamát megenni; ezt nyilvánossá tenni valamint erről bevett szólásmondást gyártani és a faluban mondogatni normális; ehhez képest az kegyeletsértő, ha valaki ezt a sztorit “viccből” meséli?! A “valós” nagymamaevés meg ennek a felemlegetése nem sértené a falu közszemérmét, ám az igen, ha valaki elmesél egy ilyen ijesztgetős történetet? Furi.
Off: http://www.glarkware.com/ad/media/u_turban.jpg
on.
Kételkedő!
Amit leírtál, az egy tipikus városi legenda.
én meg hallottam egyszer egy kis Beregi faluban (Kislétában), hogy egy idős öregasszony szenilitásában szintén összekeverte a férje hamvait a kakaóporral. Hamar kiderült a dolog, és nem is volt különösebben nagy ügy belőle, bár az asszonyt mélyen megrendítette. Még szóbeszéd szintjén se nagyon maradt fenn a dolog, de az öregasszony az eset után sokszor nagyon furcsán viselkedett. Olyan tüneteket produkált, mintha a férje személyisége jelenne meg benne, és egyes szemtanúk szerint ilyenkor értelmetlen halálát kérte számon a falun (erről pontosabban többet nem tudok). Nem lehet tudni, hogy valóban megszállta volna a szelleme, vagy csupán a férje hamvai elvesztése álltal okozott trauma okozta mindezt nála, de végül élete utolsó néhány évét elmegyógyintézetben töltötte.
(na, így alkotnak unatkozó emberek városi legendákat…)
Nekem az ilyen megisszuk-az-ősök-hamvait-sztorikkal mindig egy problémám van: ugyan még nem kóstoltam, de kétlem, hogy olyan íze lenne, mint a kakaónak… Szóval szerintem legrosszabb esetben az első korty után kiderülne, hogy gáz van, és nem fogyna el az egész “nagyi”.
Nem biztos az. Főleg akkoribna mikor játszódik az ínséges időkben, mikor minden falat számított, és bizony örültek ha leves vagy kakaóport kaptak.
Még az Al Bundy sorozat is megemlékezik erről, bár Bundy tudtán kívül süt hamburgert a szomszéd nagyi hamvain
Igaz ez sikerül neki a legjobban…..:D
Lénard Sándor szerint pizzához való fűszerkeveréknek nézték. Igaz, nem a nagymamát, hanem a nagypapát.
De ez Brazíliában történt, Donna Irma völgyében, vagy még azon is túl. A világ végén. És a csomag Olaszországból érkezett.
(Lénard Sándor: Völgy a világ végén és más történetek, Magvető, 1973. – 566-567. oldal)
A mi családi legendáriumunkban az az eset szerepel, mikor a 60-as vagy 70-es éevkben Amerikából küldött citromos italról (lévén rajta volt egy ínycsiklandozó citrom képe) derült ki néhány korty után, hogy sajna mosogatószer…
vagy emlithetnenk a rolling stonesos format aki kokoval elkeverve szivta el a faterja hamvait bar az direkt volt es kesobb erosen tagadta
Egy olasz kirándulásról hallottam ahol a nagyi meghalt és betették egy böröndbe amit elloptak és nagoyn kinos volt a határon hogy azt kellett mondani hogy dsszidált a nagyi
Sanyi,,,
Az egész ott hibádzik, hogy ezek szerint senki nem látott még emberi hamvat. Sem tejporral, sem kakaóporral nem lehet összetéveszteni.Sem állagra, sem kinézetre, sem szagra nem olyan, mintha emberi fogyasztásra készült volna.
Képtelenség, hogy akár régen is ételnek néztek hamvat.
[...] az UL-en két másik híres holttestes történettel is foglalkoztam már: az egyik a Hogyan ettük meg a nagymamát? című legenda, a másik pedig a Rumban ázott diplomata története. Címkék: [...]
[...] a történet az Urbanlegends.hu-n már elemzett ellopott illetve megevett nagymama történetéhez hasonlóan az el nem temetett holttesttől való félelmet jeleníti [...]
http://www.origo.hu/nagyvilag/20091115-bunteny-oroszorszag-kebab-emberevo-hajlektalanok.html
ehehehe…