2006. aug. 1.
A hajózhatóvá tett Ipoly
marinovOlvasónk kérdezett rá egy legendára, mely szerint az Ipoly azért lett határfolyó, mert a határmegállapító bizottság éppen áradás idején járta be a területet. Ezt követően megállapították, a folyó hajózható, s alkalmas határnak.
“Egy olyan legenda ügyében szeretném szakavatottak segítségét kérni, ami egyre
gyakrabban üti fel a fejét a környékünkön.
Konkrétan: az Ipoly azért lett határfolyó, mert a határmegállapító bizottság repülőgépen járta be a területet, pont a tavaszi áradás idején, amikor a folyó, kilépve a medréből, majd olyan szélesnek tűnt, mint a Duna. A bizottság, megállapítva, hogy ez egy hajózható folyó, a középvonalában húzta meg a határt. Gyanús, hogy más szlovák határfolyóról (azt hiszem, a Sajóról vagy a Ronyváról) is szól hasonló sztori.
A történetet egyébként az illetékes antant szakemberek inkompetenciájának és
magyarellenességének alátámasztására szokás idézni. Én úgy tudom, hogy a trianoni
határok meghúzásánál inkább a határok közelében, körkörösen futó vasútvonalnak volt
szerepe (át is került a határon túlra…).”
Több más mellett ezzel a legendával is foglalkozik az az Ablonczy-tanulmány, melyet korábban már idéztünk. Eszerint a csehszlovák kormány valóban hajózható folyónak akart beállítani egyes határvízfolyásokat, az azonban nem igaz, hogy a brit, amerikai és francia szakértők ne ismerték volna a Monarchiát és annak problémáit. Az új államok számára – mint azt levélírónk is említette – közvetlen hadiérdek volt a vasút, de ezt az elképzelést nem lehetett a társadalom előtt nyíltan vállalni. (Másik oldalról azonban kérdéses, mennyi stratégiai értéke lehetett egy határtól néhány kőhajításra lévő vasútvonalnak.)
Egyesek tudni vélték, hogy maguk a csehszlovákok mutogattak Párizsban fotókat a hajózható Ipolyról, ez azonban nem valószínű, a cseh memorandumok ugyanis nem tartalmaztak se az Ipoly, se a Rogyva hajózhatóságára vonatkozó megállapítást. Annál is inkább, mert a csehszlovák-magyar határt ennél jóval délebbre képzelték el. Javaslataik értelmében a Szigetköztől – melynek egy része szintén csehszlovák kézbe került volna – Kisorosziig a Duna lett volna a határ, és ez utóbbi terület sem maradt volna magyar kézen. Majd a vonal innentől kezdve így nézett volna ki: Püspökhatvan – Sámsonháza – Kisterenye – Parádsasvár (szintén csehszlovák kézen) – Domaháza – Miskolc felett néhány kilométerre a Sajó völgye – Boldogkőváralja – Sátoraljaújhely (szintén csehszlovák kézen).
Északi szomszédaink igényeit azonban még az antant képviselői is túlzottnak találták, és csak 1919 márciusára született meg egy kompromisszumos javaslat. A helyszíni szemlebizottságok csak ezt követően érkeztek Magyarországra. A bizakodás nagy volt, de alaptalan. A Tanácsköztársaság Vörös Hadserege által megindított északi hadjárat után a Clemenceau-jegyzék új demarkációs vonalat állapított meg, elsősorban azért, hogy biztosítsák Csehszlovákia számára a Csata-Ipolyság-Losonc vasútvonal használatát. Ez lehetetlen helyzetbe hozott több magyar falut, és innentől kezdve a magyar fél elsődleges célkitűzése az lett, hogy legalább az Ipolyig kitolják a határt.
A legenda a húszas évek végén bukkant fel először írásban, Urmánczy Nándor cikkében. „Egy patak a ’határ’. A csehek elhitették a hitvány, felületes entente-politikusokkal, hogy a patak hajózható folyó és országhatárnak való. És a barmok belementek a dologba” – idézi őt Ablonczy. De vers is született a szóbeszédből, Koleszár Andor tollából: „Így avanzsált a kis Ronyva, / Nagy víz már ő, nagy a gondja: / Lett belőle országhatár, / Át nem kelhet rajt’ a madár, / Sem vandál, sem török, sem tatár.” Érdekesség, hogy Szegedtől délre is volt olyan időszaki vízfolyás a harmincas évek közepén, amelyet tudomás szerint hajózhatónak állítottak be a szerbek.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Én egy olyan verziót hallottam, hogy egy nagy tüzet raktak a parton, és a távolból mutatták meg a füstöt a terepre menni lusta antant-”szakértőknek”, hogy íme egy gőzhajó az Ipolyon.
szuper!
http://hvg.hu/itthon/20060802trianon.aspx
A vasútvonalnak valóban nagy szerepe lehetett, elég csak megnézni a térképet, Erdélyben is végig vasútvonal van a határ mellett, ami mára már eléggé tönkrement. Úgy tudom, a románok is eredetileg a Tiszát akarták határfolyónak, végül kiegyeztek a vasútban. Sokak szerint a vasútvonal szétszabdalása miatt vált Magyarország ennyire Budapest központúvá.
Mifelénk az a legenda terjeng, hogy a trianoni határok meghúzásában aktívan közrejátszott egy román örömlány, de nem ismerem pontosan a történetet…
Az örömlányos legenda is megtalálható az Ablonczy-tanulmányban, de a Legendavadászatban is idézzük.
“Sokak szerint a vasútvonal szétszabdalása miatt vált Magyarország ennyire Budapest központúvá.”
Ez tény. A reformkorban Széchenyi és Kossuth, mint annyi más kérdésben, a vasúti vonalak kiépítésének módjában is más véleményen voltak. Kossuth egy sok azonos rangú központtal rendelkező vasúthálózatot képzelt el (szemléletesen egy négyzetrács-szerűséget), míg Széchenyi a Pest-Buda középpontú, koncentrikus körvonalakból, illetve sugárirányú vonalakból állót. Széchenyi elképzelése valósult meg az 1850-es és ’60-as években. Ebben is lettek volna nagyobb központok, ezek közül a legnagyobbak kerültek azonban határon túlra.
Ez olyasmi, minthogy a malomipari központok az országban maradtak, a hatalmas búza-termőterületek azonban nem, és több más ipar nyersanyaga és feldolgozó üzemei kerültek így a határ két oldalára. Trianon után pedig a sértődött szomszédok kereskedni sem igazán voltak hajlandóak, ami ebből a szempontból mindenkinek hátrányos volt…
Ja, egyébként egy téma: Castrot állítólag egyszer úgy akarta megmérgezni a CIA, hogy valami olyan szert kevernek a kajájába, amitől kihullik a haja, meg a szakálla, s így elveszti karizmáját. Ez mondjuk több ponton is sántít.
Ha már bele tudnak csempészni valamit az ételébe, az miért nem méreg? Mellesleg parókát és állszakállat csináltatni sem gond egy ország első emberének, de azért elég sokfelől hallottam már a sztorit…
“de azért elég sokfelől hallottam már a sztorit… ”
Ezzel nem a hitelessége mellet érvelek, csak hogy talán érdemes vele foglalkozni.
Annak idején én “követtem el” a témaindító levelet, úgyhogy elöljáróban, meg szeretném köszönni a részletes választ.
Másodszor, kiegészíteném a Trianon-legendáriumot egy másik saját gyűjtéssel.
2004-2005-ben dolgoztunk egy interjúsorozaton, aminek épp az volt a célja, hogy bemutassuk a határok miatt megszakadt emberi, társadalmi, gazdasági stb. kapcsolatokat. Ennek keretében vetődtünk el a szlovén hatá menti Tornyiszentmiklósra. Az itteni pici határátkelőhelyen dolgozó határőrök mesélték, hogy a magyar-szlovén határ sem épp egyenes a környéken, hanem van benne egy érdekes kunkor. Meg is mutatták a domboldalon, furcsa vonalban futó határköveket. A történet szerint egy határ menti falu bírája lobbizta ki, hogy a földje is a faluval egy országba kerüljön. Szerintem sejtette, amit a többség nem, hogy 45 után úgyis eltörlik a határbirtokosi rendszert és nem mehetne át művelni…
Államiságunk ezer éves történetében ez volt az egyik olyan cselekmény amely a hithű erkölcsökkel rendelkező szlovákságot is bőszítette. Mert a tétellek nem igazolódtak be ezért lehetetlen most elképzelni, hogy a mostani NATO ill. EU tagság előnyei nem kimondottan arra mutatnak, hogy ilyen butaság előordulhatnak két nép és két nemzet közös, de remélem, hogy már szebb történetében!
Nekünk történelemórán “hivatalos verzióként” tanították a középiskolában: Ferenc József egy hadgyakorlat alkalmával a megáradt Ipolyon egészen Balassagyarmatig hajóztatott fel egy egészen kisméretű monitoron , és ezután a katonai térképeken az időszakosan hajózható kategóriát kapta meg ez a folyócska. Mindez valamikor 1890 – 1914 között történt, sajnos nem emlékszem pontosan az évszámra. A mai eszemmel persze egy csomó kérdést tennék fel a tanáromnak. Természetesen ez is legendás történet, de áttételesen az ELTE-ről származik:)
Ezt a hajózható Ipoly legendát nekem még egy főiskolai történelemtanár is igy adta elő mint ahogy a legenda szól róla. Pedig ennek a tanárnak ez a korszak volt a szükebb szakterülete…
(Másik oldalról azonban kérdéses, mennyi stratégiai értéke lehetett egy határtól néhány kőhajításra lévő vasútvonalnak.) […]
A válasz a kor csodafegyvere, a páncélvonat. Ez a pár kőhajításra lévő vasútvonal hadászatra tökéletesen alkalmas volt. Magyarország amúgy totálisan le volt fegyverezve, a csehek katonai ereje kb. negyvenszerese volt a magyarnak, a határzónában magyar fegyver nem lehetett stb.
[...] hogy szinte teljesen kiszáradt, volt amikor az idegen szemlélő hajózható folyónak látta. A legenda szerint az Ipoly ezért lett határfolyó, mert a határmegállapító bizottság repülőgépen járta be [...]