Egészség Scarlett Johansson a Lucy című filmben

2006. április 23. vasárnap | Szerző: neurotoxin

52

Agyunknak csupán 10 százalékát használjuk?

Az agy számtalan legenda forrása. Az egyik legismertebb darab szerint agyi kapacitásunknak csupán tíz százalékát használjuk. Valóban így van ez? Pontosan mit is mérünk ezzel a tíz százalékkal?


Úgy tudjuk, egy ember az agyi kapacitásának csupán tíz százalékát használja. De… mi lenne, ha lenne rá mód, hogy az agyunk mind a száz százalékát használjuk? Mire lennénk úgy képesek?” – idézi meg a több évtizedes orvosi tévhitet a Morgan Freeman alakította professzor a 2014-es, Lucy című sci-fi trailerében. És a következő képsorban már látjuk is, ahogy valaki – egészen pontosan Scarlett Johansson – már túl is lép az elméleti szinten:

Norman professzor, most olvastam a kutatását az agyi kapacitásról. Kicsit kezdetleges, de jó nyomon jár (…) Olyasmikre vagyok képes, amiket még nem csináltam. Érzek … mindent. Irányítani tudom az elemeket körülöttem.”

Minek a tíz százaléka?

Bár a felvetés teljes képtelenség, ha mégis megpróbáljuk értelmezni, seregnyi további kérdés pattan elő az agyunkból: pontosan mit jellemzünk ezzel a tíz százalékkal? Az agyi működések mely funkcióját? S hogy mérjük meg, milyen egzakt, kísérleti módszerrel? Mit jelentene ehhez képest, mondjuk, a negyven százalék?

Ha a fizikai szintet nézzük, jelenthetné ez a tíz százalék például agyunk szövetállományának tíz százalékát. Ez az élettan nyelvére fordítva nagyjából annyit jelentene, hogy agyunk kilencven százaléka soha nem jön ingerületbe. A modern orvosi képalkotó eljárások azonban cáfolják ezt a tézist: kísérletekkel bizonyított tény, hogy kisebb-nagyobb gyakorisággal agyunk minden területe ingerületbe jön, vagyis az egész agyunkat használjuk. Kutatások azt is igazolták, hogy nincs az agynak olyan területe, amelynek sérülés esetén való elhalása ne járna súlyos következményekkel a betegre nézve.

De gondolhatnak a legenda terjesztői arra is, hogy az állítás a képességeinkre vonatkozik, azaz arra mutat rá, hogy csak tíz százalékát hozzuk a lehetséges maximális teljesítménynek (abba most ne menjünk bele, hogyan lehetne a maximumot meghatározni, és milyen mértékegységgel jellemeznénk). Erre a verzióra is könnyen nemet mondhatunk, ha belegondolunk, hogy az agyunk jelentősebb része nem a tudatos folyamatok lebonyolításában, hanem az életműködések irányításában vesz részt.

Az evolúció során végigjárt utunk leképeződik az agyunk felépítésében is, úgy rakódnak egymásra a burkok, ahogy a fejlődés során az irányítóközpontnak is egyre több feladatot kellett levezényelnie. Az egyes funkciókat betöltő csomópontok, központok, régiók többnyire valamilyen módon topográfiailag is egységbe tömörülnek, így megkülönböztethetünk például látó-, szagló-, mozgató- vagy éppen légzésért felelős központokat. Próbáljuk ebben az inerciarendszerben értelmezni tíz százalékot. Vajon mi történne, ha tízszer ilyen „jól” működne az éhségközpontunk? Vagy amelyik azt érzékeli és értékeli, mennyi széndioxid van a vérünkben, és a megfelelő válaszlépéseket elindítja?

Arról nem is beszélve – mint azt az 50 pszichológiai tévhit című könyv szerzői írják -, hogy az evolúció minden bizonnyal nem engedte volna meg erőforrásaink ilyen mértékű pazarlását. Az agyszövet működtetése ugyanis igen drága dolog: míg testtömegünknek csupán 2-3 százalékát teszi ki, a felvett oxigén több mint 20 százalékát fogyasztja el. Mindezt egy csupán 10 százalékban használt szervért?

Honnan ered a legenda?

A Lucy című film premierje környékén újra rengeteg cikk jelent meg a témában, többek között felidézték azt a 2013-as felmérést, amely szerint az amerikaiak kétharmada rendületlenül hisz a már milliószor megcáfolt állításban (ez a kétharmad egyébként 5 százalékkal több, mint ahányan az evolúciós elméletben hisznek). Újra előkerült a Mythbusters tévésorozat pár évvel ezelőtti vizsgálata is, amelyben az egyik showmant agyi képalkotásra alkalmas készülékbe helyezték, hogy mérésekkel bizonyítsák: az ember agyának több mint 10 százalékát használja.

Az Atlantic szerzője megpróbált utánanézni a mítosz eredetének, és azt találta, hogy állítás már a 20. század elején is ismert volt: William James pszichológus például azt vallotta, hogy az embernek kihasználatlan mentális kapacitásai vannak. Ő azonban a 10 százalékot nem mint agyi kihasználtsági fokot emlegette, hanem az intellektuális potenciálra értette. A 10 százalékos tévhit később önsegítő könyvek révén terjedt tovább, megjelent többek között az 1936-os How to Win Friends and Influence People című kötet előszavában is, akkor már William James-re való direkt hivatkozással.

Az Atlantic cikkét a Museum of Hoaxes szerzője annyival egészítette ki, hogy megemlítette Karl Lashley kutató 20-as évekbeli vizsgálatait is, amihez általában kötik a 10 százalékos mítoszt. Kutatásai során Lashley patkányok agyából távolított el jelentős részeket, majd megállapította, hogy az így megnyomorított állatok képesek újra megtanulni bizonyos dolgokat. Ugyancsak elősegítették a tévhit terjedését a korai agykutatók azon kijelentései, amelyek szerint az agy 90 százalékáról nem tudni, mit csinál – mutatnak rá az 50 pszichológiai tévhit szerzői.

Hozzájárult a mítosz népszerűsítéséhez a világ leghíresebb kanálhajlítója, Uri Geller is, amikor Mind Power című könyve bevezetőjében azt állította, agyunk csak nagyon limitált módon, teljes képessége 10 százalékán üzemel – de a történelem során korábban ennél már jóval többet is használtunk. Alaptalanul adták viszont évtizedeken át Albert Einstein szájába a megállapítást, de ezen már meg sem kell lepődnünk, az ő szájában sok minden megfordult már hasonlóképp.

Akarnánk-e így sokkal okosabbak lenni?

A legenda terjesztői persze nagy valószínűséggel arra gondolnak, hogy mindenkiben ott van a potenciális szuperhős, mind meg vagyunk áldva a „hardverrel”, amely képes arra, amire Einsteiné is képes volt – sőt, még többre is, ha jól kufárkodunk adományunkkal.

Gondolkozzunk el azon, mit jelentene az a bizonyos elméleti maximum, ha létezne egyáltalán, és mit eredményezne, ha elérnénk. Jó lenne ez nekünk? Az okosság, intelligencia rengeteg mindent takarhat, rátermettségtől bölcsességig, helyes válaszreakcióktól intuícióig, általános műveltségtől a matematikai képességekig. Éppen abban térnek el egymástól a különféle IQ-tesztek, hogy ennek a halmaznak mely elemeit teszik próbára. Az IQ önmagában azonban nem jelent semmit, még ha magas is, mondjuk egy hatéves gyerek teszteredményeiből nem tudunk következtetni, mennyire lesz képes eligazodni a világban – efféle tippelgetésnél az érzelmi intelligencia sokkal hasznosabb segítőnk lenne.

Van itt egy kis ellentmondás, amit még fel kell oldanunk. A nagyon okos ember és a zseni nem azonos fogalmak. Az okos általában nem lép ki az általánosan elfogadott elvek korlátai közül, nem alkot új tudományos törvényeket, de a meglevőket mesterien alkalmazza. A zseni ereje másban van: ő játszadozik a világgal, számára a lehetőségek jóval nagyobb számban valóságosak, mint a (tudós)társai előtt felmerülők. Máshogy közelítve: az okos tudós aprólékos munkával, hosszas kísérletezéssel, következtetéseinek precíz összevetésével jut el a végeredményhez. A zseni valahogy rátapint a lényegre, sokszor indokolni, bizonyítani sem tudja elméleteit.

Ha ebben a mederben gondolkozunk – ne feledjük el, a legenda Einsteint emlegeti –, arra juthatunk: a jobb agyi kihasználtságról álmodozó valójában arra vágyik, hogy zseni legyen. Még Einsteinnél is nagyobb. Ha meg akarjuk határozni, milyen funkciók is jellemzik a zsenit, azt mondhatjuk, hogy tág az asszociációs köre (egy dologról rengeteg más jut eszébe), erős szinesztetikus képességekkel rendelkezik (azonos síkra tud hozni jelenségeket, összefüggéseket tud találni egymástól nagyon távol álló dolgokban is) és viszonylag nagy mennyiségű információ jelenik meg adott idő alatt a tudatában (gyakran gondol másra meg másra). Ha azonban ezeken a tengelyeken felnagyítjuk az emberi képességeket, nem a szinte mindenre képes zsenit, hanem a szinte mindenre képtelen őrültet kapjuk.


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az oldalt a Facebookon!

Hírlevél + Médiaajánlat




52 hozzászólás ehhez: Agyunknak csupán 10 százalékát használjuk?

  1. Kiri says:

    Miért van olyan érzésem, hogy a tisztelt hozzászólók alig 10%-a olvasta végig a cikket? :)

  2. GrumpyOldMan says:

    Most mi van? Belenyúltatok egy 2006-os cikkbe utólag? Csak mert nagyon bizarrul fest, hogy a 2006-os keltezésű cikk egy 2014-es filmre és egy 2013-as felmérésre hivatkozik. Nem lett volna jobb inkább újra elővenni a témát?

  3. indián says:

    Miért van olyan érzésem, hogy bármiről szólhat a cikk…ugyanazt gondolom és leírom.
    Miért van olyan érzésem, hogy ezzel sokan mások is így vannak.
    Lényegében mindegy miről szól egy cikk,de fontos,hogy megmozdítson valamit a fejekben.
    2006-os az régi?…hmmm.Sok száz,vagy ezer éves történet ez.
    Az ember a legostobább és legprimitívebb lény az univerzumban.Einstein zseni?
    Valaki mondja meg,hogy mennyivel több mit pl:Karinthy?
    Einstein tényleg zseni volt,le a kalappal.Aranyköpései és a tudományos részvétel,meg hogy jókor volt jó helyen.A hatalom kegyeltjét kihasználta a hatalom…akár mások hülyítésére is:))
    Ezt megelőző időkben az udvari bolondokkal csináltatták ugyanezt.
    Nem kell elhinni amit írok,de azt sem amit Einstein…Használjuk a fejünket arra amire való,és érdemes.
    És ne feledjétek:amíg a pénz az úr itt REND nem lesz!

    Üdv Mindenkinek!

  4. Janoss says:

    indián! Miért van olyan érzésem, hogy te csak 10%-át használod az agyadnak? Vagy annyit sem?

  5. sir says:

    itt szerintem a lehetséges szinapszis kapcsolatok kialakulásának lehetőségéről van szó tehát 100% .hogy mire jó csak feltételezés,lehet hogy az agy összes területét használjuk az agynak de szerintem nem mérhető az sem mennyire használjunk mert nincs hozzá eszközünk,100 éve eret vágtak 100 év múlva csak röhögnek rajtunk ,aki régen olvasni írni tudott különleges volt,most lassan eljutunk oda hogy a kézírás elvész,az ember fejlődik ezáltal nyilván többet használ az agyából,de ez a helyzet minden téren fizika, kémia,sorolhatnám,ez olyan mint egy autó ami tíz éve extra felszereltségnek számított ma alap vagy még kevesebb,tudnám még feszegetni a saját véleményem mert ugye ez csak az én nézőpontom.tény fejlődün hogy hova mivé ez csak fantázia az idő adhat választ de ezt mi már nem fogjuk megtapasztalni hacsak közben nem jut el a százas szintre vagy tovább.

  6. Pingback: Scarlett Johansson szétütötte az agyunkat | XNEWS.HU

  7. Pingback: Scarlett Johansson szétütötte az agyunkat! - HOT24.hu – A legforróbb hírek

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to Top ↑

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ. A honlapra látogatva beleegyezel alkalmazásukba. További információ.

A süti (cookie) egy kis adatcsomag, amely jó pár online szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen. Ennek segítségével jegyzi meg például a szájt az előző hozzászólásod során használt nicknevedet (és így adataidat nem kell újra beírnod), de a sütik révén számlál látogatókat a Google Analytics szolgáltatása is. A sütiket bármikor törölheted gépedről, vagy beállíthatod a tiltásukat. Így persze a szájt működése nem lesz teljes értékű. Az Elfogadom gombra kattintva hozzájárulsz a sütik alkalmazásához.

Bezárom