Íme a sztori:

„Egy kollégám nagybátyja hazafelé tartott éjszaka a forgalmas városi bekötőúton. Csak az nem stimmelt, hogy erősen be volt rúgva, annyira, hogy talán még ránéznie se lett volna szabad az autóra, nemhogy vezetnie. A belső sávban poroszkált halál lassan, hogy ne tűnhessen fel senkinek. Ez a túlzott lassúság (és az időnkénti kilengések) lett a veszte. Hamarosan leintették a rendőrök. Elég volt egyetlen pillantás vérben forgó, bamba szemeire, egyetlen szippantás a leheletéből, és elő kellett venniük a szondát. Felszólították, hogy hagyja ott a kocsit, és tartson velük a kapitányságra. Már épp vitték volna el, amikor két autó összeütközött a szemközti sávban. Szigorúan ráparancsoltak a részeg nagybácsira, maradjon ott, ahol van, és áttűztek helyszínelni. Emberünk viszont rájött, hogy ez az utolsó esélye, gyorsan elhatározta, hogy lelép. Mikor meggyőződött róla, hogy a rendőrök éppen nem láthatják, kereket oldott. Egyenesen a garázsba vitte az autót, és beszaladt rémült feleségéhez. – Ha jönnek a zsaruk, mondd, hogy influenzám van, és egész nap itthon voltam. Közelébe se mentem a kocsinak – hadarta. – Ja, meg hogy odabenn alszom az ágyikómban – fejezte be, és egy viszkis üveget felkapva a szobájába indult. Félóra múlva megjelent a rendőrség. A feleség kinyitotta az ajtót és még mielőtt a rendőrök megszólalhattak volna, előadta, hogy a férje egész nap ágyban volt, mert beteg, most is alszik, mit akarnak. – Ez esetben, asszonyom – szólalt meg végül a rendőr -, gondolom nincs kifogása ellene, ha benézünk a garázsba – és már nyújtotta is kezét a kulcsért. Az asszony zavartan odaadta, és ő is velük tartott. Amint beléptek, elállt a lélegzete. A rendőrök viszont azt látták, amire számítottak. Ott állt a gyönyörű rendőrautó, villogott a kék fény a tetején.” (Forrás: skyport)

Szintén egy valószínűleg Amerikából elterjedt legenda, amely mára bejárta a világot. Az alapsztori mindenhol ugyanaz, a különbség csupán annyi, hogy az egyes nemzeti verziókat felcicomázzák néhány helyi specialitással – az autóút száma, pontos helyszín, eljáró rendőrség -, ami a történetet hihetővé teszi.

Ennek ellenére Brundvand szerint még soha nem sikerült egyetlen helyen sem hitelesíteni. Viszont megjelent a Good Will Hunting című filmben is, ami valószínűleg tovább növelte a sztori ismertségét.

Forrás:
Brunvand: Too Good To Be True 109-110. o.
Brunvand: Encyclopedia of Urban Legends 17-18. o.