A nigériai csalásokról közölt cikket a HVG múlt heti száma. A szerző átfogó képet ad a Nigériában csak 419-es csalásoknak nevezett bűncselekmények elleni harcról. Aki nem tudná: ezek a fajta elektronikus levelek jutalék fejében például egy váratlanul elhunyt afrikai diktátor vagyonkimenekítéséhez kérnek anyagi segítséget – természetesen a címzett bankszámlájának minden adatával együtt. Az átverések központjának számító Nigériában feltételezések szerint a harmadik-ötödik legnagyobb forgalmú „gazdasági ágazat” az e-mailes szélhámosság. Afrika legnépesebb államának kormánya egyre gyakrabban kénytelen szembesülni azzal a ténnyel, hogy a világon mind többen az internetes csalókkal azonosítják az országot és lakóit, ezért újabb frontot nyitott ezen a virtuális harctéren.

Akit érdekel a téma, itt elolvashatja a teljes cikket, mi most egy jópár hónappal ezelőtti kis kísérletünkről számolunk be, amikor is egy fontos nigériai ex-miniszter állítólagos fiával folytattunk levelezést. A kéretlenül érkezett levél szerint a fiú elhalálozott apja hatalmas vagyonához csak egy harmadik személyen keresztül juthatott volna hozzá, természetesen közreműködésünkért jutalékot fizetett volna.

Kíváncsiak voltunk, pusztán ígérgetve meddig tudjuk elnyújtani a levelezést, ezért válaszoltunk neki, jelezve: boldogok vagyunk, hogy kérésével minket talált meg. A válaszra néhány órát kellett csak várnunk; ebben a férfi megadta a mobilszámát, és kérte, hogy a részletekért hívjuk fel őt minél előbb. Visszaírtunk neki, ismételve magunkat: örülünk, szerencsésnek tartjuk magunkat, blabla. Hamarosan újabb levél érkezett, amelyben már-már számonkérő stílusban kérdezte titokzatos jótevőnk, miért nem telefonáltunk. Megírtuk neki, hogy a megadott számon nem lehetett elérni, és kértünk egy vonalast elérhetőséget. Biztos, ami biztos, megerősítettük: nekünk is fontos, hogy mielőbb nyélbe üssük a bizniszt.

Az új telefonszámok pillanatok múlva megérkeztek. Megköszöntük, majd megírtuk neki, hogy időközben egy rendőr ismerősünktől érdeklődtünk, aki megpróbált lebeszélni minket az ügyletről, mondván, ez egy ismert trükk pénzünk kicsalására. Megírtuk, hogy e rendőr ismerősünk még a számot is elkérte tőlünk, hogy leellenőrizze. Megpróbáltuk naivra venni a figurát, és elmagyarázni, hogy mi persze nem dőltünk be, és tisztában vagyunk vele, hogy ismerősünk csak el akarja orozni előlünk a nagy bizniszt, de ez már talán nem volt olyan őszinte – választ ugyanis e levelünkre már nem kaptunk.

Fotó: Cristina De Middel