A szöveg magyar verzióját az Ökörszem oldalán találtam meg:

“Egyik barátnőm síelni ment a télen a francia Alpokba. Nagyon jól érezte magát, jó volt az idő, friss a hó. A lány tapasztalt síző lévén egyik délután magányosan elindult az ismeretlen lejtőkön. A hó itt, ha lehet, még csodálatosabban ragyogott, mert nem taposták még le a síelők, mint a népszerűbb pályákon. Egy különösen kellemes lesiklás után a lányra rájött a pisilhetnék. Érezte, hogy már késő visszaindulni a bódékhoz. Nem volt más választása, mint ott helyben elintézni a dolgot. Ez megoldhatónak tűnt, hiszen nem látott senkit a közelben. Óvatosan lefejtette magáról az egyrészes síruhát, letolta térdig, és leguggolt. Igen ám, de közben érezte, hogy elindul. Akaratlanul keresztbe tette a síléceit, és attól kezdve félmeztelenül és megállíthatatlanul buckázott lefelé. A lejtő aljára már eszméletét vesztve érkezett. Komoly baja nem lett, de a sokk és az apróbb zúzódások miatt kórházba vitték. Ott elmesélte szomorú történetét a mellette fekvő felpolcolt lábú pasasnak, aki nagyon jót mulatott. Kiderült, hogy ő meg azért törte el a lábát, mert ahogy békésen siklott lefelé, hirtelen egy pucér lány gurult el mellette a lejtőn, és ez annyira elvonta a figyelmét saját útjáról, hogy nekiment egy fának.”

A sztorit számtalan újság és símagazin közölte, néha cáfolva, néha igaz történetként feltüntetve. Fényképeken is terjedt, „Hogyan törted el kezed?” és ehhez hasonló képaláírásokkal. A balesetet 1985-ben – igaz sztoriként – egy svéd magazin is lehozta svéd helyszínt említve.

A történet azonban klasszikus városi legenda, amelyet kanadai, angliai, új-zélandi síelők is előszeretettel mesélnek, és vélhetően mindenki, aki olyan országban él, ahol megfordulnak síelők.

Apró városilegenda-kutató adalék: ez a történet a világ legelismertebb legendakutatójának, Jan Harold Brunvandnak a kedvenc városi legendája; a professzornak 1979-ig sikerült visszavezetnie a sztorit.

Forrás: Encyclopedia of Urban Legends