2005. okt. 19.
Az első éjszaka joga
marinovTörténelemtankönyveink egy alappéldájára hívta fel a figyelmem a német Die Zeit című lap Stimmt’s című rovatának szerzője, Christoph Drösser. A legendavadász írásának célpontja a ius primae noctis név alatt ismert középkori „intézmény” volt, azaz a földesurak joga alattvalóik menyasszonyának szüzességére.
Drösser szerint ugyan egészen biztosan voltak alattvalókat sújtó úri túlkapások a középkorban, és a házasodást is gyakran kötötték egy meghatározott összeg megfizetéséhez, ennek ellenére a történelemkönyvekben rendszeresen a nemesi jogok között szerepeltetett ius primae noctis nem volt Európa-szerte írásba foglalt jog.
Drösser szerint ezt az is alátámasztja, hogy a szűziesség a keresztény, azon belül is a katolikus értékrendben kiemelt fontosságú volt. Az, hogy egy házasulandó szűznek ne leendő férje vegye el ártatlanságát, ellenkezett az egyházi tanokkal. Hahner Péter történész 100 történelmi tévhit című munkájában emellett arra is rámutat: a nemesek és a közrendűek közötti óriási társadalmi különbség sem engedte volna, hogy egy ilyen rituális szexuális kapcsolat lehetőségét törvénybe foglalják.
A történészek mindössze egy kis svájci községben találták meg e „jogot” írásba foglalva, de a források szerint ott sem valószínű, hogy éltek volna ezzel. Drösser cikke végén idézi a Német jogtörténet kézikönyvét is, mely szerint a földesuraknak soha nem volt kiváltságuk alattvalóik nászéjszakájára.
Megkérdeztem a ius primae noctisról Klaniczay Gábor történészt is, azt tudakolva, hogyan kezeli a történelemtudomány ma ezt: földesúri jogként, netán általános, de íratlan szokásként, vagy egyszerű rémmeseként, mely jellemzi ugyan a kor alattvalóinak kiszolgáltatottságát, de nem sok valóságalapja van? Klaniczay válaszában megjegyezte: az utolsó a legvalószínűbb, és felhívta figyelmem egy néhány évvel ezelőtt megjelent könyvre, a francia Alain Boureau művére (“Le droit de cuissage: la fabrication d’un mythe, XIIIe-Xxe siecle), amely ezt minden alap nélküli legendaként kezeli.
E nyomon elindulva – a fent idézett művön kívül – három további, az első éjszaka jogával foglalkozó művet találtam: Wilhelm Schmidt-Bleibtreu 1988-as, a ius primae noctist jogtörténeti szempontból vizsgáló könyvét, Marie-Victoire Louis 1994-es művét és Jörg Wettlaufer időben legfrissebb munkáját. Az egyes könyvek megközelítési módszere és módszertana más-más ugyan, annyi azonban valószínűsíthető, hogy a legenda többet árul el arról, mit gondoltunk a közelmúltban és ma a középkorról, mint amilyen az valójában volt. Az eljárás írásba foglalt jogként szerepeltetése ugyan egyes források szerint a 13. századig visszavezethető, a történészek szerint azonban csupán a felvilágosodás francia gondolkodói tették azt általános ismeretté, propagandisztikus célzattal.
Időben messzebbre nyúl, és szélesebb kontextusban – a politikai hatalom által kikényszerített szexuális aktus történetét vizsgálva – értelmezi a kérdést a Snopes.com elemzése, érdeklődőknek ajánljom.
Szépirodalmi hivatkozásokat ismételten gyűjthetünk a kommentek között, nyitásként ide is szúrok egy idézetet Orwell 1984-ének első fejezetéből, azon belül is a 7. részből. A citátum az állítólagos gyakorlatot a francia felvilágosult gondolkodókhoz hasonlóan szintén propagandisztikus – itt kapitalizmusellenes – célzattal használja:
„Volt még valami, amit jus primae noctisnak neveztek, de bizonyára nem történt említés róla a gyermekek számára készült kézikönyvben. Ez az a törvény volt, amely minden kapitalistának jogot adott ahhoz, hogy a gyáraikban dolgozó nők közül bármelyikkel hálhasson.”
Adlige Beiwohnung
Jörg Wettlaufer: Das Herrenrecht der ersten Nacht.
First Knight
Did medieval lords have “right of the first night” with the local brides?
The jus primae noctis as a male power display: A review of historic sources with evolutionary interpretation.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
Erről a témáról ír, egyébként lebilincselően érdekes művében Ráth-Végh István (Szerelem, házasság).
Ajánlom mindenkinek a R.-V. összest.
Egyébként nekem egy, az 50-es kiadott gyüjteményem van (örökség, kb. 6 vastag könyv), a kor miatt külön érdekesség a stílusa. Amellett, hogy megpróbálja “kiszolgálni” az akkor regnáló hatalmat, sikerül mégis, a körülményekhez képest objektívnek maradnia.
Rengeteg megdöbbentő dolgot ír, az UL mindennapi kenyere lehetne, nem is kéne legendavadászatra indulnotok.
Én még azt tanultam 2 éve egyetemes jogtöriből, hogy a ius primae noctis a Katalán grófságban a XIII.sz.-tól írásba volt foglalva, és csak a 18. században létrehozott első egységes spanyol PTK szüntette meg.
Az igazsághoz persze hozzá tartozik ,hogy ezzel a joggal csak elvétve éltek a földesurak…
Én azt tanultam, hogy a ius primae noctis még a kereszténység előtti időkből származott, amikor is a szakrális királyoknak tulajdonították a közösség nemző képességét. Ez a szokás élhetett tovább, azt jelképezve, hogy a földesúr valamennyi alattvalójának apja, ugyanakkor nem hiszem, hogy a gyakorlatban túl gyakran végrehajtották volna.
Knopp és Orion:
szerintem mindkettőtöknek UL-t tanítottak :S
Nekem is, nyugi és nem csak ezt.
Az oktatást nem ártana APRÓLÉKOSAN átszűrni, mert ez azért sok: három vagy talán négy UL-el találkoztam már itt, amit tanítottak már nekem. Kicsit durva…
Knopp és Orion:
szerintem mindkettőtöknek UL-t tanítottak :S
Nekem is, nyugi és nem csak ezt.
Az oktatást nem ártana APRÓLÉKOSAN átszűrni, mert ez azért sok: három vagy talán négy UL-el találkoztam már itt, amit tanítottak már nekem. Kicsit durva…
A ius primae noctis benne volt a Rettenthetetlenben is. Ezzel csábította a király az angol földesurakat Skóciába. Bár ez csak egy film…
a wikipedia is cáfolja.
A francia felvilágosodás stimmel: talán legtöbben a Figaró házasságából ismerik ezt, az eredeti dráma írója pedig Beaumarchais (1732-1799(.
A francia Wikipédia Voltaire “Filozófiai szótár”-át idézi, ahol fenntartásokkal ugyan, de említi.
Azért, mert egy könyv azt írja, hogy nem volt még nem kell neki hinni. Én meg írok olyan könyvet amiben az lesz: volt és lehet rá hivatkozni.
Nyilván nem iktatták ezt törvénybe. Aki élt abban az időben -például én- az tudja, hogy az úrnak nem lehetett visszaugatni mert akkor aztán neked kápút. Sok olyan sarc volt ami nem volt törvényben, de az urak beszedték. Hogy volt-e első éjszaka joga nem tudni, bár amilyen fertelmesen randa nők voltak -nem is borotválkoztak- nem hiszem.
Ha magamból indulok ki, akkor én földesúrként éltem volna ezzel a jogommal. Hacsak valamilyen külső nyomás, ellenérdek meg nem akadályozott volna ebben.
Szerintem ez egy olyan kérdés, amiben szét kell választanunk a törvényi háttér kutatását és a tényleges események kutatását. Ugyanis ezeknek valószínűleg nem sok közük van egymáshoz. (Szemben pl az erényöv-legendával, ami esetében a tárgyi bizonyítékok hamisságának bizonyítása egyúttal bizonyíthatja a jelenség nemlétét is.)
Azt tudjuk, hogy a történelem nagy részében a jobbágyoknak semmilyen joga nem volt a földesúr ellenében. Ebbe belefér tetszőleges mennyiségű nemi erőszak is. Igen, igaz, hogy a keresztény tanítások, vagy egy keresztény ország törvényei ezt nem igazán támogathatták nyilvánosan, de a fentebb szóltak szerint még ilyen is előfordulhatott. Íratlanul pedig egészen biztosan előfordult nem egyszer.
És erről egészen biztosan semmilyen irodalmat nem fog senki találni, mert még ma sem veri nagy dobra egy nő, ha áldozat lesz, túlnyomó többségükről sosem derül ki. Úgyhogy egy konzervatív, alávetett jobbágyi társadalomban egészen biztosan még ennyire sem forogtak közszájon ezek az esetek.
“Ragadozók” pedig egészen biztosan voltak, ahogy most is vannak.
Én azt gondolom, hogy ez egy De Jure tagadott, de De Facto elfogadott gyakorlat volt, amivel néhányan éltek és amit néhány egészen elkötelezett pap kivételével mindenki elnézett.
Számomra ezek után a törvényi kutatás nem igazán érdekes, bár jogtörténeti szempontból nyilván továbbra is téma lehet.
Komolyan, kinek számított, hogy írott volt-e a jog? Az alattvalóknak, akik olvasni sem tudtak? Az volt a törvény, amit a helyi úr mondott.
A király, aki az írott törvényt képviselte, még ha hallott is a visszaélésről, nyilván mérlegelt, hogy a kedves hűbérese vagy a zistenadtanép…
Hát azért abban az időben fűvel-fával lefeküdni szerintem még egy földesúr számára sem volt feltétlenül vonzó. Gondoljatok csak a sok szexuális úton terjedő betegségre, vagy az akkori tisztálkodási szokásokra, szagokra. Ha én lettem volna földesúr akkoriban, akkori műveltségi szinttel, még akkor is meggondoltam volna a kérdést.