A déli harangszó az 1456. július 22-ei nándorfehérvári győzelem emlékét idézi – mesélik sokfelé. Igen is, meg nem is, de aki elolvassa Szűcs Jenő írását az 1981/04-es Históriában vagy a cikk alábbi, rövid zanzáját, képbe kerül. Szűcs munkájában ugyanis rámutat: a déli harangozást elrendelő bullát a valóságban több mint három héttel a győzelem előtt hirdette ki a Szent Péter bazilikában III. Calixtus pápa, de maga a győzelem később korrigálta a harangszó jelentését és értelmezését.

A török veszélyt átérző idős pápa beavatása után ünnepélyes esküt tett Konstantinápoly visszafoglalására. Toborzó- és lelkesítő kampánya azonban nem járt sikerrel; 1456 késő tavaszára világossá vált, hogy nem lesz százezres keresztény csapat Európa keleti részének visszafoglalására. A kontinens török vésztől tartó lakói pánikba estek, és e légkörben született, 1456. június 29-én III. Callixtus utóbb Bulla orationum néven emlegetett bullája, amely többek között elrendelte, hogy a szokásos reggeli és esti harangszón kívül délben is kongassák meg a harangokat.

Nándorfehérvár ostroma csak ezt követően, a bulla kiadásának harmadnapján, július 2-án kezdődött. Az átértelmezést már a kezdettől segítette az, hogy a – kor szokása szerint harangkongatással ünnepelt – győzelem híre előbb (július 28.) érkezett meg Budára, mint a bulla (legkorábban augusztus első hete). A sorrendiség – Bécs kivételével – így alakult Európa többi részében, még Itáliában is.

A győzelem híre azonban a pápát sem hagyta érintetlenül. III. Calixtus augusztus 6-án értesült a diadalról, és ezt követően maga is új értelmezést adott korábban kiadott bullájának. „Minthogy Isten győzelemre segítette a keresztények fegyvereit, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái legyenek” – idézi Szűcs a pápát, hozzátéve: e mondataival maga III. Calixtus teremtett további kapcsolatot a harangszó és a győzelem között.

Ehhez az is hozzájárult, hogy a pápa, kifejezetten a diadal emlékére is, hozott egy rendelkezést, éspedig annak híre vételének első évfordulóján – a keresztény naptár szerint az Úr színeváltozásának napját – az egész keresztény világban ünneppé tette. E rendelkezés bizonyára hozzájárult annak a hiedelemnek a kialakulásához, hogy a déli harangozást is hasonló értelmű pápai elhatározás hívta életre – mutat rá Szűcs Jenő.

Illusztráció: Wikipédia / Ismeretlen, 19. századi festő munkája