“NASA-kutatók pókokat különböző drogokkal kezeltek, majd megnézték, milyen hálót szőnek ezután. Változatos kreációk születtek, amiknek nem sok közük volt az eredeti légyfogó berendezéshez:

– Az extasy-val vagy speeddel tuningolt pókok vad dolgokat kreáltak, a háló keretében sok lyukat hagytak.
– LSD: egyenletesen szőttek, de nem teljesen fejezték be a művüket.
– Marihuana: úgy tűnt, a pókok elvesztették a kedvüket munka közben, félbehagyták a hálót
– Clorahidrát (altatók): a keret még elkészült, de a körökhöz még hozzá se kezdtek.
– A koffeinnek tudható be a legbizarrabb hatás: a pókok minden tervszerűség nélkül csupán egymáshoz kötögették a szálakat.”

pokok

Vannak esetek, amikor szinte biztosak vagyunk benne, hogy az adott anyag hazugság, annyi az árulkodó nyom. Így volt ez a fent idézett pókkísérletek esetében is, ahol már a képek gyanúsak voltak.

Ezzel szemben egy gyors telefonbeszélgetés Kiss Jánossal, az ELTE TTK Élettani és Neurobiológiai Tanszékének adjunktusával ráébresztett minket, hogy a kísérlet – és így a képek – elkészítésének elvi akadályai nincsenek. A képeken feltüntetett narkotikumok ugyanis olyan alapvető receptorokat ingerelnek, olyan ősi neurotranszmitter-rendszereket és „pályákat” hoznak működésbe, amelyek vagy nagyon hasonlóak, vagy egészében ugyanazok, mint emberben. (A szkeptikusok megnyugtatására: a NASA közismereten rengeteg mellékkutatást végez, nem csak űrhajókat épít.)

Hosszabb netes kutakodás után eljutottunk a forráshoz is: a New Scientist magazin 1995. április 29-ei számában hozta le a képeket, a NASA alabamai Marshall Űrrepülési Központjának kutatási eredményeit. A kutatás célja az volt, hogy kiderítsék, lehetséges-e a pókokat használni arra a célra, hogy egyes anyagok toxicitását, mérgező mivoltát leleplezzék. A teória az volt, hogy a különféle drogok erejétől, mérgezőségüktől függően a pókok eltérnek majd a genetikusan rögzült hálómintától, így egy táblázat és a számítógép segítségével pontos képet kaphatnak az adott toxin veszélyességéről.

A cikk alapján akkor még bizakodtak, ma már nehezen hisszük, hogy arachnofóbiásokat nem vesznek fel a jövőben a NASA-hoz. Sokáig kell várnunk arra is, hogy megtudjuk, vajon percepcionálisan milyen eltéréseket okoznak sajátunktól ennyire eltérő idegrendszerben a drogok, s hogy vajon futkosnak-e egy tripen a pókok hátán emberek?

Frissítés: A kísérlet témája volt egy januári, Duna TV-s beszélgetésnek is, ahol Sineger Eleonóra, a Magyar Addiktológiai Társaság elnöke volt a vendég. Sineger ugyan nem olvasta a hivatkozott cikket, de megjegyezte: tudatmódosító szerként valószínűleg a pókok idegrendszerére is hat a drog, és a szabályos, nagyon szép, öröklött és vele született genetikailag meghatározott szövési mód, ami pókfajtáként is jellemző lehet, az teljesen kusza és össze-vissza pókszövéssé változik.

Spiders on speed get weaving
Arachnofília
Pókok és valódi tévhitek
A világ egyik legnagyobb webes pókadatbázisa

Fotó: sxc.hu