A tévhitet különféle sajtóorgánumokban már többször cáfolták a kiképzők és a kutyatulajdonosok, utoljára éppen a szigetes razzia kapcsán az MTV Kék fény című műsorában.

A kiképzés a kutyákban lévő játékszenvedélyen alapul – nyilatkozta 2003-ban Földes Iván kutyás határőr a Vas Népének. Fadarabot, labdát rejtenek el, így fejlesztik ki az állatban a keresési vágyat. A tárgyakat eleinte nem jelölik meg illatanyagokkal, a kutya a saját szagát érzi rajtuk. Pár hét után fokozatosan nehezítik a feladatot: tíz-húsz centis PVC-csövekbe rejtenek el különböző kábítószereket, így rögzül a szagminta a kutyában. Éles bevetésen az állat tulajdonképpen a játékát keresi, amelynek jellegzetes szaga van – meséli a kutyavezető. Szerinte már csak azért is butaság a kutyák drogfüggéséről beszélni, mert az állat immunrendszere nem bírná a drogot, rövid idő alatt elpusztulna.

A kutyákat egy-másfél éves korukban veszik meg a kiképzők, majd gondos orvosi szűrés következik – olvasható egy Reform magazinban megjelent riportban. A kiképzők fokozott figyelemmel követik a kutyák egészségi és mentális állapotát, ízületeik kopását, a sok fel- és leugrással járó munka során ugyanis először ezek kopnak el. Ezért kalciumban és vitaminokban gazdag, minőségi tápot kapnak, jóformán ezen élnek. Az első kör négyhetes képzése után már van mód a tapasztalatok elemzésére, előfordul, hogy a kutyák gazdát cserélnek. Majd komolyabb iskola következik, a tízhetes kiképzés.

A keresőkutyák fajtája országonként változó, Magyarországon leginkább német juhászok “töltik be a tisztet”, ennek oka, hogy e fajtából a legnagyobb a populáció. A keresőkutyákat otthon tartják – ennek nem csupán érzelmi, hanem szakmai okai is vannak -, így a kutyavezetők több időt töltenek velük.