A karthágói só legendájához hasonlóan mindenki ismeri Nero gyújtogatásának történetét, egyértelmű bizonyítékok hiányában azonban a történészek véleménye megoszlik e kérdésben. Alapigazság, hogy a korabeli „hivatalos” krónikások többnyire az éppen aktuális uralkodó szája íze szerint űzték a történetírás szakmáját. Mint azt Spiró György legújabb – igaz, nem tény-, hanem szépirodalmi – művében találóan szereplői szájába adja: „Emberünk megírja a művét, felhasználja a forrásokból, ami kell neki, aztán mindent eléget. Elvégre történész. Uri bólintott. Így szoktak történelmet írni.”

Nero gyújtogatós történetének legtöbbet idézett krónikása Suetonius, aki szerint Róma felgyújtása azért történt, mert „valaki ezt a görög verset találta idézni a császár előtt: ’ha én meghaltam, a világot ám eméssze meg a tűz’. Erre Néró, ugyancsak görögül, azt mondta: ’Sőt, amíg én élek!’ – és legott megparancsolta, hogy gyújtsák föl Rómát” – idézi az ókori szerzőt Tóth Béla.

Németh György korábban már idézett művében tételesen bemutatja, hogy Nero toposzai visszavezethetőek a herodotoszi történetírásig, sőt annak keleti és mitológiai forrásáig. Könyvében Németh elismeri: Nero valóban zsarnok volt, ám nem mindegy, milyen. Szerinte nem tudni, mit követett el valójában, és mi az, ami a korábbi zsarnokmintákból – Oidipusz, Kambüszész és Periandrosz – rakódott rá.

Németh idézi Tacitust, aki óvatosabb Suetoniusnál: „Következik a csapás, véletlenül-e vagy a princeps alattomosságából, megállapíthatatlan (mert mind a kettőt szerzők hagyományozták) … Ebben az időben Nero Antiumban tartózkodott, s nem tért vissza a Városba, csak mikor a tűz közeledett palotájához.”

Tacitus idézve Tóth Béla is leírja: (Nero) „mindent elkövetett a tűzvész elfojtására, és segítette a leégetteket; a veszedelem közepette pedig kísérők nélkül szaladozott Róma utcáin. Mindazáltal az a hír terjedt el, hogy a tűz alatt fölment házi színpadára, és tragédiahősnek öltözve, lantszó mellett Trója veszedelmét énekelte, s gyönyörködött a lángokban. Ezt az alkalmasint soha meg nem történt jelenetet ábrázolja Piloty Károly müncheni német festő (…) festménye.”

Végezetül egy magyarázatkísérlet a katasztrófára a fent idézett Spiró-műből: „Akkor tört ki a tűzvész. A Cirkuszban indult a bódék között, a kolbászsütők lehettek elővigyázatlanok, legalábbis így mondták, de a szélen gyorsan elharapózott, a Palatinusra is átcsapott (…) (Nero) azt is mondta: hallja, azt híresztelik, hogy ő maga gyújtotta fel Rómát, ő, a császár! Micsoda páratlan, sosemvolt, förtelmes gyanúsítás, micsoda alávaló rágalom! Ezért megparancsolja, hogy fogdossák össze ama sötét lelkű, ármánykodó, eszelős, gonosz zsidókat, akik a tűzvészt az ő Istenük bosszújának mondták…”

(A szöveg szerinti zsidók „nazarénusok”, azaz keresztények voltak, akiket a tűzvész bűnbakjaivá kiáltottak ki.)

Fotó: pexels.com