Tévhit sorrel_koccintani

2005. június 17. péntek | Szerző: marinov

40

A sörrel koccintás legendája

Magyar ember sörrel nem koccint, tiltakozásul az 1849-es aradi kivégzések ellen. Egyes értelmezések szerint a tilalom 150 év után érvényét vesztette, ám van, aki ma is tartja.


A kor ismerői szerint a legendára nincs írásos bizonyíték, az semmilyen történeti forrásban nem jelenik meg. Hermann Róbert történész szerint a szóbeszéd abból az időszakból származhat, amikor Magyarországon megjelent a tömeges sörfogyasztás.

„Elképzelhető, hogy a borkereskedők találták ki, hogy hazafias színben tüntessék fel a bor fogyasztását szemben a sör fogyasztásával” – nyilatkozta a történész egy 1999-es, Tv2-nek adott interjújában.

Katona Tamás történész szerint a németek nem is igazán koccintottak sörrel, inkább az asztalhoz csapták korsójukat. „Ábrázolás is csak egy van az osztrákokról, ahogy a győzelemre koccintanak, de akkor is hosszú pezsgőspoharakkal. A kép egyébként nem is reális, hiszen valamennyi tábornok felfelé néz a fejük felett lebegő sasra. A történet tehát mese, de az sem véletlen persze, hogy miről születnek legendák” – mondta Katona a Hajdú-Bihari Naplónak nyilatkozva 2000-ben, egy évvel a 150 éves elévülési határidő után.

Hermann Róbert szerint a legenda szívóssága azt mutatja, hogy milyen mélyen rögzült a magyar társadalmi tudatban a megtorlás emléke. „A trauma azért is volt olyan erős, mert az emberek többsége a szabadságharcot jogos küzdelemnek tartotta, s nem megtorlást, hanem amnesztiát várt 1849 őszén. Az 1867-es kiegyezés után a lelki megbékélés egyik legnagyobb akadálya éppen október 6. emléke volt – nyilatkozta a történész a Kisalföld Online-nak.

És az emlékezés még ma is tart, bár a Marketing Centrum közvélemény-kutató 2005 júniusi felmérése szerint a sörivók 45 százaléka már nem törődik a koccintási tilalommal. A hagyományhoz leginkább az idősebbek tartják magukat: a 60 év feletti sörivóknak csupán 28, a 18-29 éveseknek viszont 61 százaléka szokott sörrel koccintani.

A magyarok közt egyébként közel azonos a „sörösök” és „borosok” aránya: a válaszadók 27 százaléka a sört, és 24 százalékuk pedig a bort szereti jobban, 14 százalékuk mindkét alkoholfajtát egyformán kedveli, 35 százalékuk pedig egyiket sem szereti.

Ui: mivel a fent idézett interjúk nagyrészt a 150 éves határidő lejárta, azaz 1999 körül készültek, én is megkérdeztem Hermann Róbertet, sikerült-e azóta új forrásokat találni a témában. Nem sikerült.

A legenda megjelenése Darvasi László Virágzabálók című könyvében
További 49-es legendák és tévhitek


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az oldalt a Facebookon!

Hírlevél + Médiaajánlat




40 hozzászólás ehhez: A sörrel koccintás legendája

  1. Cápa says:

    A XXI. század c. tvműsor ide vonatkozó része: http://www.youtube.com/watch?v=ijBrkgefMuc

  2. rotoura says:

    Aki elfelejti honnan jött, az azt sem tudja hová tart. Mindig tudnunk kell, hogy hová tartozunk. Erre a hagyományok remek lehetőséget teremtenek attól függetlenül, hogy van e valós alapjuk. Ráadásul nem kerülnek semmibe.

  3. peripetia says:

    Ezt a hagyományt megtartjuk és punktum. Aki meg nem tartja meg az sváb, vagy más jötttment.

  4. Lemúr Miki says:

    Mindenki tudja, hogy most már lehet sörrel koccintani, mert meghalt Habsburg Ottó.

  5. Arad says:

    WIKIPÉDIA:
    “Damjanich János büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá, erre bizonyíték nincs.”

    Ha utoljára akasztották, hogy volt halott az utolsó előtti vértanú akasztásánál?

  6. hg says:

    1979 október 6.-án születtem, így a 20. születésnapomon telt le a 150 év. Koccintottam. Sörrel.

    Egyébiránt nem gondolom, hogy attól lesz valaki Magyar, mert egy szóbeszéd miatt megtagad egy baráti gesztust.

    Elég sok korlátot vagyunk kénytelenek eltűrni, ne ácsoljunk magunknak újakat!

  7. Ricardo says:

    Tessék meghagyni a döntés jogát minden sörkedvelőnek. Mellesleg a hagyománytisztelők sem hagyomtisztelők a fórumozók között, mert a hagyomány szerint 150 évig nem koccint a magyar.
    Állítólag magyar ember asztalnál nem beszél. Érdemes utánanézni ennek a furcsaságnak és elmenni néhány étterem mellett.

    Egyúttal érdemes a hagyományokat a korral együtt értelmezni :)

  8. Tomato says:

    Csak egy kérdésem lenne: ha az osztrákok késsel-villával ettek, akkor nekünk kézzel kéne 150 évig? Meg ha megtörölék a szájukat evés után, akkor nekünk mosdatlan pofával kell maradni? Nem látom az értelmét az egésznek. Aki egy kicsit is értelmes embernek tartja magát, az anélkül is emlékszik a ’49-es eseményekre, hogy ilyen hülyeséghez kéne kötnie.

  9. Webihal says:

    Két kérdésem lenne, ami számomra nem egyértelmű:

    1.) Ha az egész csak legenda és kitaláció, akkor a 150 évet ki találta ki és miért pont 150 évet?

    2.) Ha tényleg volt ilyen 150 éves elévülés, akkor hogy lehet az, hogy idősebbeket kérdezve, SENKI nem emlékszik arra, hogy várta volna valaha is mondjuk a 80-as években, vagy a 90-es évek elején az elévülést? Akárkit kérdeztem eddig, senki nem mondta, hogy ő a 80-as években is számon tartotta a 150 évet.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to Top ↑

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ. A honlapra látogatva beleegyezel alkalmazásukba. További információ.

A süti (cookie) egy kis adatcsomag, amely jó pár online szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen. Ennek segítségével jegyzi meg például a szájt az előző hozzászólásod során használt nicknevedet (és így adataidat nem kell újra beírnod), de a sütik révén számlál látogatókat a Google Analytics szolgáltatása is. A sütiket bármikor törölheted gépedről, vagy beállíthatod a tiltásukat. Így persze a szájt működése nem lesz teljes értékű. Az Elfogadom gombra kattintva hozzájárulsz a sütik alkalmazásához.

Bezárom