A mondást sokan Senecának tulajdonítják, valójában azonban a római filozófus ezt nem mondta. Nem is írta. Sőt.

A mondást sok forrás Lucius Annaeus Senecának tulajdonítja, valójában azonban a római filozófus ezt nem mondta. Sőt, éppen ennek ellenkezőjét írja Epistulae morales ad Lucilium (Libri XVII-XVIII Epistula CVI) című művében:

“Quemadmodum omnium rerum, sic litterarum quoque intemperantia laboramus: non vitae sed scholae discimus. Vale.”

Seneca azonban mindezt helytelenítően, a római iskolai rendszert bírálva mondja: tehát ez egy ténymegállapító mondat, miszerint [oda jutottunk, hogy szinte már] „nem az életnek, hanem az iskolának tanulunk”.

Végső soron tehát a közszájon forgó szentencia nem áll ellentétben Seneca gondolatával, mint azt egy másik, eredeti senecai idézet is alátámasztja (“’Hát kinek tanultam annyit?’ Nincs miért félned, hogy kárba vész a fáradságod: magadnak tanultál.”), szó szerinti idézése Senecára hivatkozva azonban hiba, ha mégoly ártatlan is.

Valószínűleg az történhetett, hogy az eredetileg kissé pesszimista megállapítást az évszázadok során – egyes források szerint a 13. században – valaki átültette egy gyakorlatiasabb, pozitív formába azáltal, hogy az idézetet megfordította.

(Az ügyvéd, államférfi, természettudós, filozófus, költő Seneca legnagyobb hatású alkotása az a százhuszonnégy levél, amely elejétől végig az élet gyakorlati erkölcsi kérdéseivel foglalkozik. Mindegyik valóságos értekezés, éppen úgy, mint ahogy párbeszédei is értekezések és elmélkedések, nem pedig dialógusok. Ezek is erkölcsi kérdéseket tárgyalnak (a harag, a boldog élet, a lelki nyugalom, a bölcs állhatatossága stb.), s ugyanehhez a műfajhoz tartoznak a vigasztalások is.)

VIGASZTALÁSOK – ERKÖLCSI LEVELEK
Fürs Leben?