2005. máj. 20.
Horthy szobra a Gellért-hegyen?
marinovA legenda szerint a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű eredetileg Horthy Miklós fiának az emlékére készült. A mese egy Jancsó-filmben is megjelent, de attól még nem igaz.
A Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű eredetileg Horthy Miklós fiának, a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy Istvánnak az emlékére készült. Az emlékmű alkotója 1945-ben módosította a tervet, így lett belőle szovjet hősi emlékmű.
Horthy István tervezett emlékművének és a Gellért-hegyi felszabadulási emlékműnek – a szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond személyén kívül – semmi köze sincs egymáshoz – írja Boros Géza művészettörténész 2000-ben megjelent cikkében az ÉS-ben. Kisfaludi három Horthy-emlékművet tervezett, ezek közül egyet Siófokon állítottak fel 1943-ban, egy terv pedig Szolnok főterére készült, ezt a pályázatot azonban nem Kisfaludi nyerte meg. A harmadik tervezett emlékművet – ezt szokták a Gellért-hegyi emlékművel összekeverni – eredetileg a Horthy Miklós (Petőfi) híd budai hídfőjéhez szánták, a helyszínt azonban 1943-ban a Tabánra módosították. A kompozíció előterében a kormányzóhelyettes repülőruhás alakja állt volna, a mögötte pedig egy emelvényen a repülés géniusza, amint tört koszorút dob a hősre. Olasz Lajos Horthy István kormányzóhelyettes halála című tanulmányában leírja: a két főalak szobra 1944 tavaszára el is készült, de a német megszállás és a bombatámadások megindulása után felállítására már nem került sor.
Boros szerint a Tabánba készült terv és a Gellért-hegyi emlékmű legfeljebb építészeti alapsémájában hasonlít egymáshoz. Az emlékmű megalkotására Vorosilov marsall választotta ki Kisfaludit, aki később maga is igyekezett eloszlatni az emlékmű körül az elkészülte után hamar elterjedt legendát. Az 1969-ben megjelent Emberek és szobrok című könyvében így ír erről: “Műtermemben még megvan a Horthy-emlékmű férfialakja (…) Aki a két alkotásra rápillant, nyomban láthatja, hogy a legtávolabbi szál sem fűzi őket egymáshoz.”
Olasz szerint a szovjet hadsereg tiszteletére emelt emlékművet Horthy-szoborként azonosító pesti polgárt nem az előző rendszer melletti politikai állásfoglalás motiválta, hanem inkább az új megszállók háta mögötti összekacsintás, a legyőzöttek virtuális ökölrázása, illetve sajátos kisnemzeti önirónia. A legenda a magyar emigráció közvetítésével külföldre is eljutott, és az 1960-70-es években Svájcban vagy Ausztráliában is sokan tényként kezelték.
Az emlékművel kapcsolatos tévhitet erősíti Jancsó Miklós filmje, az Anyád, a szúnyogok. Ennek végén a két főszereplő arról elmélkedik, hogy miféle szabadságszobor ez, hiszen ezt a “kis Horthynak csinálták”, de közben bejöttek az oroszok, és így lett az emlékműből “egy orosz csávónak a szobra”, amit aztán “nem vittek magukkal, amikor kimentek, de innen elvitték, és ma a szobortemetőben van”.
A Felszabadulási emlékmű a kommunista időszakban az ország első számú köztéri szobra, Budapest jelképe volt. 1956-ban a szovjet katona alakját ledöntötték, és csak a forradalom leverését követően pótolták. A Kádár-rendszerben a szobor emblematikus alkotássá vált – 1980-ban például a makettjét az első magyar űrhajós magával vitte a világűrbe -, s egyre inkább szabadságszoborként élt az emberek tudatában. A rendszerváltást követően az emlékműről eltávolított szovjet katona szobra a szoborparkba került. 1993-ra befejeződött az emlékmű hivatalos átalakítása: a domborműveket befalazták, a feliratokat és a cirill betűs neveket levésték – az alkotás ma „általános” szabadságszoborként funkcionál tovább. A Budapest Galéria két évvel ezelőtti felmérése szerint eszmei értéke 442 millió forint.
Horthy szobra (II)
Három radikális köztéri projekt
Olasz Lajos: Horthy István kormányzóhelyettes halála (In: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről)
Megosztások: , Megosztom az iWiW-en
A budapesti Szabadságszobor Kisfaludi Stróbl
Zsigmond alkotása eredetileg valóban Horthy István kormányzóhelyettes emlékműve lett volna.
A pálmaág előtt légcsavar (propeller) volt a modell kezében
Tisztelettel
Kiss György
Az ÉS c. magazin simán beillene egy hoax hírmagazinnak is, amennyit perlik őket a hamis állításaik miatt.
Mondjuk nem tudom, erről a gellért hegyes szobor dologról csak halványan rémlik valami, hogy hallottam volna…
Pedig érdekelnek ezek a dolgok.
Hali.En a szabadsagszobor törtenetenek azt a reszet keresem(de eddig meg seholse talatam meg)Amikor a rendszervaltas utan honapokig le volt takarva mert nem tudtak eldönteni,hogy szovjet emlek es el kell tavolotani vagy sem.Minden segitseget nagyon köszönök.Cimem:czene25@freemail.hu
Hát az én Apám is úgy tudta hogy eredetileg egy légcsavar lett volna a szobor kezében. S mivel ilyen dolgokkal foglalkozott azt gondolom igaza volt.
Az előbbi hozzászólók elolvasták a bejegyzést és a két hivatkozott cikket, mielőtt ideírtak?
Bár az is kétségtelen, hogy segítene az összevetésben egy kép a tervezett Horthy István-emlékműről. Hát tessék: http://www.hung-art.hu/frames.html?/magyar/k/kisfalu/muvek/3/index.html (Google a barátotok.)
Az a szobor, ami a Cápa által megtalált képen látható, az megtekinthető a zalaegerszegi Kisfaludi kiállításon. Jól néz ki.
A szobrot 1992-ben, a szovjet csapatok kivonulásának ünnepén néhány napra lepelbe bujtatták, a Szabadság Lelkének Szobra Projektben a fehér lepelbe burkolt alak a kommunizmus eltűnő kísértetét jelképezte.
(Múlt-kor/MTI)
képet sehol se találtam róla
Pár további hivatkozás:
A Gellért-hegyi emlékmű mellékalakja a Szoborparkban:
http://www.agt.bme.hu/staff_h/varga/foto/szoborpark/04.html (Dr. Varga József albumában)
Wikipédia: http://hu.wikipedia.org/wiki/Szabadság-szobor_(Budapest) cikk és lábjegyzetei
A Szabadság Lelkének Szobra Projektről én is kerestem képet, emlékszem, hogy nem volt egyszerű. Most ezt a kettőt találtam:
http://alkoss.freeblog.hu/archives/2007/04/ harmadik kép,
http://www.sztaki.hu/providers/nightwatch/szocpol/stauby/tarlatvez/munkak/szab_lelke.html
Félek, nincs más megoldás, el kell menni egy komolyabb könyvtárba, és be kell olvasni az abban az időben megjelent képes cikkeket.
Találtam még egy képet a Szabadság Lelkének Szobra Projektről, valamint a fenti legendáról.
A Szoborpark látogatói ismertetőjének 24-25. oldalán olvasható, ill. látható.
http://www.mementopark.hu/index.php?Content=Guide&Lang=hu
eReM!
Kösz, be is tettem a képet a posztba!
A cikkhez beillesztett eReM-féle kép nem a Szabadság Lelkének Szobra Projektet ábrázolja. Rákattintva az ismertető első, és nem a megfelelő oldal jön be.
(Egyébként szeretem ezt az oldalt, és segíteni akarok, nem kötözködöm.)
Vorosilov rezidenciája előtt állt őrt egy katona, Kisfaludy rámutatott: ő kell nekem a szoborhoz! Kölcsönkapta, de valamiért – sosem mondták meg, miért – egy idő után visszaparancsolták. A katonát Vaszilijnak hívták. A szobor végül a róla készült fotók alapján nyerte el végleges formáját. Reményi Gyenes István írt egy verset április 4-ére, ez végül a moszkvai rádióhoz is eljutott, ott is felolvasták orosz fordításban. Elkezdték nyomozni, hogy ki lehetett a modell. 36 Vaszilij jelentkezett be, hogy ők ott voltak Budapesten. De csak egy volt hiteles. A Budapest újságban Reményi Gyenes István így írta meg a sztorit:
” (…) Harminchatodiknak pedig Jelizaveta Mihajlova jelentkezett Majkopból, hogy ő látta a fivérénél a szobor makettjének a fényképét! És az ivanovói Rabocsij Kraj című újság – a teljes vers idézése mellett – közölt egy interjút Vaszilij Mihajlovics Golovcovval, a tejkovói szövőgyár munkásával, aki szerénységből húsz évig senkinek nem beszélt arról, hogy egykor milyen furcsa szolgálatot is teljesített Budapesten. Közölt ilyen interjút – ugyancsak a verssel együtt – az Izvesztyija is. Mindennek híre eljutott a Népszabadság szerkesztőségébe, s a lap 1965. január 12-i számában Egy szobor megszólal címen Vadász Ferenc kollégám beszámolt a történtekről – a vers részleteinek idézésével. Így tudtam meg, hogy Vaszilij él. Aztán személyesen is megismerkedhettünk. A vers segítségével megtalált Vaszilijt ugyanis a magyar kormány meghívta 1965. április 4-re, felszabadulásunk huszadik évfordulójának ünnepségeire. És az emlékmű alkotójával együtt hármasban öleltük át egymást a róla mintázott szobor alatt.”
(Budapest újság, 1985/4. p. 13.)
Ja, ez a sztori természetesen nem a nőalakról, hanem az Ivánnak becézett katona-szoborról szól, aki most a Szoborparkban figyel.