A legenda szerint a Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű eredetileg Horthy Miklós fiának, a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy Istvánnak az emlékére készült. Az emlékmű alkotója azonban 1945-ben módosította a tervet, és így lett belőle állítólag szovjet hősi emlékmű.

Horthy István tervezett emlékművének és a Gellért-hegyi felszabadulási emlékműnek azonban – a szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond személyén kívül – semmi köze sincs egymáshoz – írja Boros Géza művészettörténész 2000-ben megjelent cikkében az ÉS-ben. Kisfaludi három Horthy-emlékművet tervezett, ezek közül egyet Siófokon állítottak fel 1943-ban, egy terv pedig Szolnok főterére készült, ezt a pályázatot azonban nem Kisfaludi nyerte meg. A harmadik tervezett emlékművet – ezt szokták a Gellért-hegyi emlékművel összekeverni – eredetileg a Horthy Miklós (Petőfi) híd budai hídfőjéhez szánták, a helyszínt azonban 1943-ban a Tabánra módosították. A kompozíció előterében a kormányzóhelyettes repülőruhás alakja állt volna, a mögötte pedig egy emelvényen a repülés géniusza, amint tört koszorút dob a hősre. Olasz Lajos Horthy István kormányzóhelyettes halála című tanulmányában leírja: a két főalak szobra 1944 tavaszára el is készült, de a német megszállás és a bombatámadások megindulása után felállítására már nem került sor.

Boros szerint a Tabánba készült terv és a Gellért-hegyi emlékmű legfeljebb építészeti alapsémájában hasonlít egymáshoz. Az emlékmű megalkotására Vorosilov marsall választotta ki Kisfaludit, aki később maga is igyekezett eloszlatni az emlékmű körül az elkészülte után hamar elterjedt legendát. Az 1969-ben megjelent Emberek és szobrok című könyvében így ír erről: “Műtermemben még megvan a Horthy-emlékmű férfialakja (…) Aki a két alkotásra rápillant, nyomban láthatja, hogy a legtávolabbi szál sem fűzi őket egymáshoz.”

Olasz Lajos szerint a szovjet hadsereg tiszteletére emelt emlékművet Horthy-szoborként azonosító pesti polgárt nem az előző rendszer melletti politikai állásfoglalás motiválta, hanem inkább az új megszállók háta mögötti összekacsintás, a legyőzöttek virtuális ökölrázása, illetve sajátos kisnemzeti önirónia. A legenda a magyar emigráció közvetítésével külföldre is eljutott, és az 1960-70-es években Svájcban vagy Ausztráliában is sokan tényként kezelték.

Az emlékművel kapcsolatos tévhitet erősíti Jancsó Miklós filmje, az Anyád, a szúnyogok is. Ennek végén a két főszereplő arról elmélkedik, hogy miféle szabadságszobor ez, hiszen ezt a “kis Horthynak csinálták”, de közben bejöttek az oroszok, és így lett az emlékműből “egy orosz csávónak a szobra”, amit aztán “nem vittek magukkal, amikor kimentek, de innen elvitték, és ma a szobortemetőben van”. Megjelenik a legenda a Szomszédok egyik epizódjában is, ahol Taki bácsi süti el idegenvezetősködése közben.

A Felszabadulási emlékmű a kommunista időszakban az ország első számú köztéri szobra, Budapest jelképe volt. 1956-ban a szovjet katona alakját ledöntötték, és csak a forradalom leverését követően pótolták. A rendszerváltás után az emlékműről eltávolított szovjet katona szobra a szoborparkba került.

Szolnokon majdnem történt hasonló

A 2019-ben megjelent, Majtényi György, Szabó Csaba és Mikó Zsuzsanna által szerkesztett, Kommunista kiskirályok című kötetben szembe jött egy történet, amely bizonyos elemeiben hasonlít a fenti legendához. Ráadásul ez a szoborátalakítás majdnem valóra is vált, és csupán a pénz miatt nem került sor rá.

Az ötletadó Czinege Lajos – akkori szolnoki pártfunkcionárus, későbbi honvédelmi miniszter – Sztálin előtt szerette volna leróni a tiszteletét az ötvenes évek elején egy gigantikus szoborral, amelynek méltó elhelyezéséért még Szolnok belvárosának egy részét is ledózerolta volna. Ehhez a szoborhoz – Majtényi és Cseh Géza közös tanulmánya szerint – felhasználták volna ifj. Horthy István addigra rendszeridegenné vált, 12 mázsás bronzfigurájának és Szapáry Gyula egykori miniszterelnök szétbombázott szobrának anyagát is. Sőt, a Horthy-szobor mellékalakját – az eredetileg a kormányzóhelyettes halálán búsuló juhászt – egy az egyben odaállították volna a Sztálin-szobor mellé.

A fővárosi kezdeményezést is beelőző főhajtás horribilis összegét – 962 ezer forintot – azonban a súlyos háborús károkat szenvedett Szolnok nem tudta volna kitermelni. Ezért aztán próbát tettek a projekt felajánlások, munkaversenyek általi finanszírozására, de a tervezet szerint még így is csak a töredéke jött volna össze az összegnek. Az ötletet mindenesetre felterjesztették a vallás- és közoktatási miniszterhez, de választ nem kaptak – a kezdeményezést így szép csendben levették a napirendről.

Források:

Horthy szobra (II)
Három radikális köztéri projekt
– Olasz Lajos: Horthy István kormányzóhelyettes halála (Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről)
– Cseh Géza – Majtényi György: A honvédelmi miniszter (Kommunista kiskirályok)

Fotó: fortepan.hu

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!