A Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű eredetileg Horthy Miklós fiának, a fronton repülőbalesetet szenvedett Horthy Istvánnak az emlékére készült. Az emlékmű alkotója 1945-ben módosította a tervet, így lett belőle szovjet hősi emlékmű – szól a legenda.

Horthy István tervezett emlékművének és a Gellért-hegyi felszabadulási emlékműnek azonban – a szobrász, Kisfaludi Strobl Zsigmond személyén kívül – semmi köze sincs egymáshoz – írja Boros Géza művészettörténész 2000-ben megjelent cikkében az ÉS-ben. Kisfaludi három Horthy-emlékművet tervezett, ezek közül egyet Siófokon állítottak fel 1943-ban, egy terv pedig Szolnok főterére készült, ezt a pályázatot azonban nem Kisfaludi nyerte meg. A harmadik tervezett emlékművet – ezt szokták a Gellért-hegyi emlékművel összekeverni – eredetileg a Horthy Miklós (Petőfi) híd budai hídfőjéhez szánták, a helyszínt azonban 1943-ban a Tabánra módosították. A kompozíció előterében a kormányzóhelyettes repülőruhás alakja állt volna, a mögötte pedig egy emelvényen a repülés géniusza, amint tört koszorút dob a hősre. Olasz Lajos Horthy István kormányzóhelyettes halála című tanulmányában leírja: a két főalak szobra 1944 tavaszára el is készült, de a német megszállás és a bombatámadások megindulása után felállítására már nem került sor.

Boros szerint a Tabánba készült terv és a Gellért-hegyi emlékmű legfeljebb építészeti alapsémájában hasonlít egymáshoz. Az emlékmű megalkotására Vorosilov marsall választotta ki Kisfaludit, aki később maga is igyekezett eloszlatni az emlékmű körül az elkészülte után hamar elterjedt legendát. Az 1969-ben megjelent Emberek és szobrok című könyvében így ír erről: “Műtermemben még megvan a Horthy-emlékmű férfialakja (…) Aki a két alkotásra rápillant, nyomban láthatja, hogy a legtávolabbi szál sem fűzi őket egymáshoz.”

Olasz szerint a szovjet hadsereg tiszteletére emelt emlékművet Horthy-szoborként azonosító pesti polgárt nem az előző rendszer melletti politikai állásfoglalás motiválta, hanem inkább az új megszállók háta mögötti összekacsintás, a legyőzöttek virtuális ökölrázása, illetve sajátos kisnemzeti önirónia. A legenda a magyar emigráció közvetítésével külföldre is eljutott, és az 1960-70-es években Svájcban vagy Ausztráliában is sokan tényként kezelték.

Az emlékművel kapcsolatos tévhitet erősíti Jancsó Miklós filmje, az Anyád, a szúnyogok. Ennek végén a két főszereplő arról elmélkedik, hogy miféle szabadságszobor ez, hiszen ezt a “kis Horthynak csinálták”, de közben bejöttek az oroszok, és így lett az emlékműből “egy orosz csávónak a szobra”, amit aztán “nem vittek magukkal, amikor kimentek, de innen elvitték, és ma a szobortemetőben van”. Megjelenik a legenda a Szomszédok egyik epizódjában is, itt Taki bácsi süti el idegenvezetősködése közben.

YouTube

No Description

A Felszabadulási emlékmű a kommunista időszakban az ország első számú köztéri szobra, Budapest jelképe volt. 1956-ban a szovjet katona alakját ledöntötték, és csak a forradalom leverését követően pótolták. A Kádár-rendszerben a szobor emblematikus alkotássá vált – 1980-ban például a makettjét az első magyar űrhajós magával vitte a világűrbe -, s egyre inkább szabadságszoborként élt az emberek tudatában. A rendszerváltást követően az emlékműről eltávolított szovjet katona szobra a szoborparkba került. 1993-ra befejeződött az emlékmű hivatalos átalakítása: a domborműveket befalazták, a feliratokat és a cirill betűs neveket levésték – az alkotás ma „általános” szabadságszoborként funkcionál tovább. A Budapest Galéria két évvel ezelőtti felmérése szerint eszmei értéke 442 millió forint.

Források:

Horthy szobra (II)
Három radikális köztéri projekt
– Olasz Lajos: Horthy István kormányzóhelyettes halála (In: Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről)

Fotó: fortepan.hu