Dávid Zoltán 1993-as, a Hitelben megjelent írása szerint a 15 milliós formula Illyés Gyulától ered, és a 60-as évek végén még valószínűleg korrekt is lehetett ez a szám. Amikor azonban Antall József lélekben 15 millió magyar miniszterelnökének nevezte magát, már nem volt 14 millió magyar sem, azóta pedig rohamosan csökkent a számuk – mutatott rá É. Kiss Katalin, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója egy tavaly decemberi rádióadásban. Legutoljára Szájer József, az Európai Néppárt frakcióvezető-helyettese beszélt a soproni EU-napok keretében arról, hogy a magyar kormánynak “nem csak az itt élő 10 millió ember, hanem a 15 milliós Kárpát-medencei magyarság” képviseletét kell ellátnia.

A magyarok pontos számának meghatározását több tényező nehezíti. Magyarok olyan országokban is élnek, ahol nem ismerik a nemzetiség fogalmát, és nem készül statisztika a bevándorlókról. Ahol vannak adatok, ott is nagy a zűrzavar: egyszer anyanyelvet, máskor nemzetiséget tudakolnak, van, ahol az állampolgárságot, és van, ahol a születési helyet tartják nyilván. Ráadásul a bevallott adatok sem mindig tükrözik a valóságot, kiváltképp igaz ez a nemzetiségeit sokszor mostoha állampolgárként kezelő kelet-európai államokra. És még nem is beszéltünk a magyarországi kisebbségek többszázezres létszámú közösségeiről, akik tovább csökkentik a magyarlisták alapjának számító honi magyarság számát.

É. Kiss Katalin Anyanyelvünk állapotáról című könyvéből megtudtuk: a magyarságnak körülbelül egyötödét teszik ki a szomszédos országokban élő magyarok (mintegy 2.450.000 fő). Lélekszámuk az utóbbi évtizedben rohamosan csökkent, tíz év alatt 300.000-rel lettek kevesebben. Dávid Zoltán fent idézett, Hány millió a tizenötmillió? című írásában arra figyelmeztetett: legfeljebb 14 millió magyarról beszélhetünk, ebből a Kárpát-medencei magyarság 13 millió. Kiss Jenő 1997-es, A magyar nyelvről nyelvpolitikai megközelítésben című tanulmányában 3.320.000-re becsüli a szomszéd országok magyarságát.

É. Kiss Katalin könyvében részletezi a Kárpát-medencei magyarság számát. Romániában az 1992-es népszámlálási adatok szerint 1.599.000 magyar élt, számuk azonban 1992 és 2002 között 190.000-rel csökkent. A szlovákiai magyarok száma 1970 és 1990 között stagnált (567.000 fő), a legutóbbi 10 évben azonban számuk mintegy 10 százalékkal, 47.000 fővel csökkent (520.000). A Vajdaságban 1971 óta dráma mértékű a magyarság csökkenése, jelenlegi lélekszáma 290.000 körüli lehet. Az ukrajnai magyarok száma 1959 óta stagnál, számuk 2001-ben 156.000 volt. Horvátországban ma körülbelül 15.000, Szlovéniában 7.000 magyar él, Ausztriában pedig körülbelül 16.000-en értenek magyarul, és 4000-en tartják magukat magyar anyanyelvűnek.

Az emigráns, nyugat-európai, amerikai, ausztráliai magyarság összlétszáma Dávid Zoltán 1993-as becslése szerint körülbelül egymillió. Túlbecsülik az amerikai magyarság létszámát azok, akik az 1980-as népszámlálásra hivatkozva azt állítják, 1,7 millió magyar él az Egyesült Államokban. Ez ugyanis csak a magyar származásúak száma, közülük csak 179 ezren beszéltek otthon magyarul, s ebből mindössze 52 ezer az USA-ban született második generációs magyar. Dávid szerint túlzó az Izraelben élő magyarok számára vonatkozó többszázezres becslés is, mert a Magyarországon születetteket, akiknek anyanyelve magyar volt s mindmáig a magyar kultúra és irodalom pártolói, még csak beleszámíthatjuk a magyar anyanyelvűek közé, de az Izraelben született gyermekeik már aligha tartják magukat magyarnak.

Megkeresésünkre É. Kiss Katalin elmondta: nem hiszi, hogy a milliós nagyságrendű hiba forrása abban van, hogy több amerikai, ausztrál stb. magyart feltételeznek, mint ahány van. Szerinte inkább a határon túli magyarság gyors fogyásával, egyre gyorsuló asszimilációjával nem néz szembe a közvélemény.

Kíváncsiak voltunk egy történész véleményére is, ezért megkérdeztük a 20. század magyar történelmének elismert szakértőjét, Romsics Ignácot, aki egy korábbi írására hívta fel figyelmünket. A Múltról a mának című könyvében a szerző a 15 milliós számot nem, csupán Antall kijelentésének szimbolikus jelentését vizsgálja, megjegyezve, hogy ő maga egyáltalán nem érezte zavarónak e sokak által kifogásolt mondatot, sőt, inkább egyetértett vele.

Frissítés, 2009-ben:

A legutóbbi években az összes szomszédos országban csökkent a magyar kisebbségek lélekszáma, méghozzá általában gyorsuló ütemben – idézi a Népszabadság a MeH által kiadott, Jelentés a külhoni magyarság helyzetéről című tanulmányt. A szlovákiai magyarok részaránya a hatvanas évekbeli 12,5 százalékról 10 százalék alá süllyedt az ország teljes népességéhez viszonyítva, egy évtized alatt csaknem 50 ezerrel apadt a magyar nemzetiségűek száma. Erdélyben a csökkenés a kilencvenes évektől folyamatos: az asszimiláció, az elöregedés, az elvándorlás és az alacsony születésszám tíz év alatt 200 ezer körüli fogyást eredményezett. Szerbiában a legutóbbi népszámlálás szerint már csak 290 ezer magyar élt, s azóta ez a szám további 20 ezerrel csökkent. Ami Ukrajnát illeti, az ottani magyarság mai lélekszámát 140-150 ezerre becsülik a kutatók. Ennél is meghökkentőbb a horvátországi magyarság fogyása. Sehol másutt a Kárpát-medencében nem annyira rohamos a magyar lélekszám csökkenése, mint déli szomszédunknál: számuk mára 17 ezer fő alá zsugorodott. Szinte azonos a kép Szlovéniában is, ahol számuk hivatalosan már csak hatezer körül mozog. Éppúgy, mint a burgenlandi magyaroké.

Források:
É. Kiss Katalin: Anyanyelvünk állapotáról
Dávid Zoltán: Hány millió a tizenötmillió? (Hitel 1993/8)
Romsics Ignác: Múltról a mának

Fotó: Bődey János