Szereplők: Truman, akkori államtitkár, később az USA elnöke, és az ügyeletes titkár. Idő: 1941 decembere

– Jó reggelt, jó reggelt, mi újság?
– Államtitkár úr, Magyarország hadat üzent nekünk.
– Miféle ország is ez a Magyarország?
– Kisebb királyság Kelet-Európában.
– Ki a királya?
– Hát királya az nincsen.
– Ki akkor a vezetője?
– Horthy Miklós ellentengernagy, kormányzó.
– Ellentengernagy? És melyik tenger mellett fekszik ez az ország?
– Hát tengere az nincs.
– Úgy?! No és mi a baja velünk ennek az országnak?
– Velünk semmi. Romániával szemben vannak területi követelései.
– Románia?
– Kisebb királyság Kelet-Európában.
– Románia a mi szövetségesünk?
– Nem, államtitkár úr, Románia Magyarország szövetségese…

Borhi László történész a História 1992/2-es számában foglalkozott a fenti anekdota igazságtartalmával, megemlítve: Truman aligha vehetett részt ezen a beszélgetésen, hiszen ekkor még csak szenátor volt, és egyáltalán nem dolgozott a külügyi vonalon. 1942-től a szenátus nemzetvédelmet vizsgáló különleges bizottságát vezette, amelynek feladata többek között a hadiipari visszaélések megakadályozása volt. Truman neve csak később vált ismertté, és lett 1945-ben az Egyesült Államok elnöke. Borhi mindenesetre hozzáteszi: az anekdota nem fest torz képet Közép-Európa korabeli amerikai megítéléséről. Erre mondja a közmondás: ha nem igaz, jól kitalálták.

nepszava_haduzenet

Magyarország december 12-ei hadüzenetét amúgy sem Roosevelt, sem külügyminisztere nem vették komolyan – írja Romsics Ignác A magyar hadüzenet amerikai fogadtatása című cikkében. Az Egyesült Államok ugyanis tisztában volt azzal, hogy Magyarország német és olasz erőszak hatása alatt vált ellenféllé. Magyarország elhagyásáról például így írt az akkori pesti nagykövet: „A magyar magatartás különös volt, és ha nem lett volna annyira patetikus, nevetségesen furcsa lett volna. A hadiállapot bejelentését követően, több mint egy hónapon át, a követség tagjai szabadon mozogtak Budapesten anélkül, hogy bármelyikük a gyűlölet legkisebb jelével is találkozott volna.

Truman egyébként – bár a külügyekben teljesen járatlan volt – elnökségének első néhány hónapjában több fontos döntésre kényszerült: a Potsdami Konferencián ő képviselte az Egyesült Államokat, és döntenie kellett az atombomba bevetéséről Japán ellen. Trumant sokszor a hidegháború atyjaként is emlegetik, de ez a kép is módosításra szorul – véli szintén Borhi, a Rubinconban megjelent írásában. Truman – bár gyorsan felismerte, hogy a Szovjetunióval történő feltétel nélküli együttműködés politikája nem folytatható – 1947-ig nem szakított teljesen ezzel a politikával. Szovjetellenessége néhány politikai baklövésében és gyakran durva szóhasználattal párosuló retorikájában nyilvánult meg. Borhi szerint Truman hidegháborús lépései 1947-től (katonai segély Törökországnak és Görögországnak, a feltartóztatás politikája, a NATO létrehozása stb.) a Szovjetunió terjeszkedő politikájára adott válaszlépésekként is felfoghatók, bár az is igaz, hogy személy szerint sohasem kedvelte a Szovjetuniót.

Fotó: Wikipédia / Tumblr