Az angolok 1940-ben megfejtették a németek „Enigma” rejtjelező kódját, így már napokkal Coventry bombázása előtt tudtak a város elleni támadásról. Churchill azonban úgy döntött, titkuk megóvása érdekében úgy tesznek, mintha semmiről sem tudnának – szól a legenda.

Az angolok 1940-ben megfejtették a német Luftwaffe „Enigma” rejtjelező kódját, így már napokkal Coventry november 14-ei bombázása előtt tudtak a város elleni támadásról. Churchill azonban úgy döntött, hogy mivel Coventry kiürítése nyilvánvalóvá tenné a németek számára, hogy rejtjelük már nem biztonságos, ezért úgy tettek, mintha nem is tudnának semmiről. A városközpont a bombázásban megsemmisült, több száz ember meghalt.

A coventryzálás ilyen leírását cáfolta Hinsley, F. H. (British Intelligence in the Second World War, 1993, 47-48), a legenda mégis makacsul tartja magát. Ami Hinsley szerint igaz a történetből: a megfejtett üzenetekből november 11-én már valóban világos volt, hogy a Luftwaffe a következő holdtölte idején indítja „Holdfény szonáta” kódnevű bombatámadását. Az viszont csak a támadás napjának délutánján derült ki, hogy a célpont Coventry városa lesz.

Meszerics Tamás a Replika 41-42. számában megjelent, Tudom, hogy tudod, hogy tudom…” című írásában is hivatkozik erre a példatörténetre. Szerinte a titkos eszközökkel szerzett információ felhasználása mindenkor mély ellentmondást rejt magában. Mert bár a másik fél titkainak ismerete tagadhatatlan előny, ám legalább ekkora – ha nem nagyobb – az, ha az ellenfél még csak nem is sejti, hogy titkait kifürkészték. E két megfontolás pedig minduntalan konfliktusba kerülhet egymással. Ennek a dilemmának az egyik közkeletű illusztrációja Churchill és a coventry bombázás esete.

Meszerics szerint hasonló – csak az előbbivel ellentétben immár valós – példa a Rosenberg házaspár ügye, ahol ugyanilyen okokból nem tárták a bíróság elé a legerősebb bizonyítékot, a „Venona” program során megfejtett KGB-táviratokat. („Arlington Hall”, az amerikai hadsereg kódfejtő részlege hivatalosan még a CIA-t is csak 1953-ban tájékoztatta a program létezéséről és az eredményekről).

Források:
Meszerics Tamás: „Tudom, hogy tudod, hogy tudom…”
Révész Béla: Az állambiztonsági szervek politológiai kutatásainak kérdéséhez