pestioroszlanA szobrokat készítő Marschalkó János dolgozott a kassai székesegyház, a Magyar Tudományos Akadémia, a Vigadó, a Rudasfürdő szobrain is, legismertebb műve mégis a Lánchíd számára készült négy oroszlán (1852) volt.

Az oroszlánok „fogyatékosságát” a legenda szerint egy vargainas fedezte fel. A szegény művész szégyenében még aznap beleugrott a Lánchídról a Dunába – s ezzel a szóbeszéd szerint ő lett a híd első öngyilkosa.

Tóth Béla anekdotagyűjtő szerint a mindentudó vargainas a legendák gyakori szereplője, de a lánchídi vargainast név szerint is ismerte a világ:

Frick Jakabnak hívták, s mikor 1897 novemberében Pinkóc túladunai faluban mint öreg ember meghalt, elsiratták az újságok. Fölfedezése: hogy az oroszlánoknak nincsen nyelve, gyorsan terjedt el. Egész Pest erről beszélt, s Marschalkó János szobrász sok gúny és csúfolódás tárgya lett. Egy darabig csak tűrte, míg aztán egy este, mikor megint bosszantották, nagy haragosan azt mondja: ’No, hát fogadjunk ötszáz forintba, hogy mikor az oroszlán úgy tartja a száját, mint az én kőoroszlánjaim, nem is látszhatik a nyelve, mert mélyen lenn fekszik’. A fogadás megtörtént, és Marschalkó elvitte a barátait egy menazsériába, mely az István téren ütött tanyát, s ott aztán bebizonyította, hogy neki van igaza. Az ötszáz forintot a művész jótékony célra adta” – írja Tóth Béla a Pesti Hírlap 1897. november 28-ai számára hivatkozva.

Tóth megemlíti: az öreg művész, bár bántotta, hogy mindig évődnek vele az oroszlánnyelvek miatt, mégsem lett öngyilkos – „az aggok szép csendes halálával, végelgyengülésben múlt ki a világból”.

budaioroszlanTóth megjegyzi azt is: képeken, szobrokon, épületeken mulatságos hibákat keresni, nem volt újkeletű dolog a 19. században sem. „A folklór mindenütt emleget templomokat, amelyeknek elfeledtek ajtót vagy ablakot csinálni. Örökké megújuló anekdota hőse a szerencsétlen piktor, aki császároknak és királyoknak cudar szórakozottságában a jobb oldalára festi a kardot, s aztán szégyenében elemészti magát. De a nép malíciája olykor igazi hibákra is bukkan. Így az 1891-ben leleplezett bécsi Radetzky-szobron már első nap észrevették, hogy a marsall nem ülhet a nyergében biztosan, mert a művész a ló hasa alá elfeledt terhelőt csinálni. E mulatságos hibát aztán később ki is javították”.

A Tóth Béla által leírtak illusztrálására íme egy pesti és egy budai oroszlán a Lánchídról. A budai oroszlán (lásd balra) első fogait vagy lecsiszolták, vagy letörték – így alulról is jól látható a fogak mögött meghúzódó nyelvféle.

Forrás:
TÓTH BÉLA: MENDEMONDÁK – A VILÁGTÖRTÉNET FURCSASÁGAI
Magyar életrajzi lexikon – Marschalkó János

Nyitó fotó: fortepan.hu