Ha robbanócukorra vizet iszunk, felrobbanhat a gyomrunkban.

A klasszikus robbanós cukorkás legenda gyermekkorunk egyik nagy fenyegetése volt. A gyomorrobbanást elképzelhetetlennek tartottuk, de senki nem merte kipróbálni, igaz-e. Sergio Benvenuto Városi legendák című könyvéből kiderül, ugyanez a legenda a tengerentúlon is emberek millióit rémisztgette. A szóbeszéd háttérüzenete Benvenuto szerint – hasonlóan a többi élelmiszerrel kapcsolatos álhírekhez – az volt: az „ipar nagyon csábító élelmiszereket bocsát ki, azonban a csábítás mögött fennáll a veszély, mivel a mesterséges anyag tönkreteszi a természetet, és így a testünket is”.

Csabai Mártától, az MTA Pszichológiai Kutató Intézetének tudományos főmunkatársától, Benvenuto könyvének fordítójától azt kérdeztük, miért és hogyan terjedt el a világ nyugati felétől akkor még igencsak elzárt Magyarországon egy az amerikaival szinte teljesen megegyező legenda? Valaki behozta a tengerentúlról, vagy mivel az emberek félelmei azonosak itt is, az amerikaitól függetlenül Magyarországon is ugyanaz a szóbeszéd született meg?

Csabai Márta szerint mindkét válasz igaz lehet. Ha a konkrét történetet behozta valaki a vasfüggöny mögé, egyrészt nagyon jólértesültnek tűnhetett, hiszen olyan információkkal rendelkezett, amikkel csak kevesen, tehát a társas közegben privilegizált helyzetbe kerülhetett az érdekes hír továbbadásával, másrészt pedig kielégíthette azoknak a fantáziáját is, akik a Nyugatot valami misztikus helynek képzelték – “Mik meg nem történnek ott, fantasztikus hely lehet” mondták -, és azokét is, akik azt mondták, hogy “Na, nálunk ilyen veszélyes dolgok nincsenek, nálunk nagyobb a biztonság”. Ezzel egyrészt a korabeli politikai propagandához igazodtak, de az is lehet, hogy valójában csak frusztrációikat csillapították amiatt, hogy nálunk a vasfüggöny mögött nincsenek ilyen érdekes dolgok.

Csabai szerint az sem kizárt, hogy nálunk is megszületett ugyanaz a legenda, mint Amerikában, hiszen ezeknek a legendáknak a hátterében általános emberi szorongások, tudattalan félelmek vagy vágyak rejlenek. Az ilyen érzések pedig ugyanúgy jellemzik az embereket Magyarországon vagy Amerikában – politikai rendszertől függetlenül. Egy ilyen legenda, mint a cukorkás, hatásosan válaszol a félelmekre, mert ezáltal az emberek áttételesen “megosztják” egymással a szorongást.

Update: A legenda a Síklaki István szerkesztette Szóbeli befolyásolás című könyv második kötetében is megjelenik. A tanulmányt jegyző Gary Alan Fine leírja: a szóbeszéd 1977-ben indult, az újonnan piacra dobott Pop Rocks cukorka kapcsán. A cukorkát lenyelő és attól megfulladó gyerekekről szóló történetet annyian mesélték, hogy ez idővel új legendákat szült: hamarosan azt kezdték mesélni, hogy több állam betiltotta az édesség értékesítését. Természetesen egyik történet sem volt igaz. Amikor a tanulmány szerkesztői megkérdezték a gyerekeket, miért mesélik ezeket a sztorikat, azt válaszolták: azért mert megtörténtek vagy mert egyszerűen érdekesek. Általánosabb szinten ezek a szóbeszédek azokról a veszélyekről szólnak, melyek a nagy, gondatlan vállalatokból származnak. A technológia nemkívánatos következményei miatt a halál mindehol jelen van, gyerekeinkre minden percben ügyelnünk kell.

• Hogyan ettük meg a nagymamát?
  Hogyan lesz a nagymama földi maradványaiból tejpor vagy esetenként pudingpor? Ki lopta el a szőnyegb...
• Ellopták a nagymama holttestét!
  "Akkor már sejtettük, hogy valami kurvára nincsen rendben. Az anyu, aki főnővér, megnézte a nagyi pu...
• Legenda a Gucci-tolvaj kengururól
  Új sorozat indítását tervezem az Urbanlegends.hu-n, Városi legendák kortárs magyar írók, költők műve...
• A maffiózónak csak egy telefon
  Miért jó a maffiafőnök szomszédságában lakni? Mert a tolvajok visszahozzák cuccainkat. Vagy ellopott...
• Rumban ázott diplomata
  Literszámra nyakalták a rumot egy 300 literes hordóból a házfelújító munkások Szegeden, mígnem az it...