2005. feb. 13.
A gyomorrobbantó robbanócukor
marinovHa robbanócukorra vizet iszunk, felrobbanhat a gyomrunkban.
A klasszikus robbanós cukorkás legenda gyermekkorunk egyik nagy fenyegetése volt. A gyomorrobbanást elképzelhetetlennek tartottuk, de senki nem merte kipróbálni, igaz-e. Sergio Benvenuto Városi legendák című könyvéből kiderül, ugyanez a legenda a tengerentúlon is emberek millióit rémisztgette. A szóbeszéd háttérüzenete Benvenuto szerint – hasonlóan a többi élelmiszerrel kapcsolatos álhírekhez – az volt: az „ipar nagyon csábító élelmiszereket bocsát ki, azonban a csábítás mögött fennáll a veszély, mivel a mesterséges anyag tönkreteszi a természetet, és így a testünket is”.
Csabai Mártától, az MTA Pszichológiai Kutató Intézetének tudományos főmunkatársától, Benvenuto könyvének fordítójától azt kérdeztük, miért és hogyan terjedt el a világ nyugati felétől akkor még igencsak elzárt Magyarországon egy az amerikaival szinte teljesen megegyező legenda? Valaki behozta a tengerentúlról, vagy mivel az emberek félelmei azonosak itt is, az amerikaitól függetlenül Magyarországon is ugyanaz a szóbeszéd született meg?
Csabai Márta szerint mindkét válasz igaz lehet. Ha a konkrét történetet behozta valaki a vasfüggöny mögé, egyrészt nagyon jólértesültnek tűnhetett, hiszen olyan információkkal rendelkezett, amikkel csak kevesen, tehát a társas közegben privilegizált helyzetbe kerülhetett az érdekes hír továbbadásával, másrészt pedig kielégíthette azoknak a fantáziáját is, akik a Nyugatot valami misztikus helynek képzelték – “Mik meg nem történnek ott, fantasztikus hely lehet” mondták -, és azokét is, akik azt mondták, hogy “Na, nálunk ilyen veszélyes dolgok nincsenek, nálunk nagyobb a biztonság”. Ezzel egyrészt a korabeli politikai propagandához igazodtak, de az is lehet, hogy valójában csak frusztrációikat csillapították amiatt, hogy nálunk a vasfüggöny mögött nincsenek ilyen érdekes dolgok.
Csabai szerint az sem kizárt, hogy nálunk is megszületett ugyanaz a legenda, mint Amerikában, hiszen ezeknek a legendáknak a hátterében általános emberi szorongások, tudattalan félelmek vagy vágyak rejlenek. Az ilyen érzések pedig ugyanúgy jellemzik az embereket Magyarországon vagy Amerikában – politikai rendszertől függetlenül. Egy ilyen legenda, mint a cukorkás, hatásosan válaszol a félelmekre, mert ezáltal az emberek áttételesen “megosztják” egymással a szorongást.
Update: A legenda a Síklaki István szerkesztette Szóbeli befolyásolás című könyv második kötetében is megjelenik. A tanulmányt jegyző Gary Alan Fine leírja: a szóbeszéd 1977-ben indult, az újonnan piacra dobott Pop Rocks cukorka kapcsán. A cukorkát lenyelő és attól megfulladó gyerekekről szóló történetet annyian mesélték, hogy ez idővel új legendákat szült: hamarosan azt kezdték mesélni, hogy több állam betiltotta az édesség értékesítését. Természetesen egyik történet sem volt igaz. Amikor a tanulmány szerkesztői megkérdezték a gyerekeket, miért mesélik ezeket a sztorikat, azt válaszolták: azért mert megtörténtek vagy mert egyszerűen érdekesek. Általánosabb szinten ezek a szóbeszédek azokról a veszélyekről szólnak, melyek a nagy, gondatlan vállalatokból származnak. A technológia nemkívánatos következményei miatt a halál mindehol jelen van, gyerekeinkre minden percben ügyelnünk kell.
Csatlakozz az Urbanlegends.hu Facebook-oldalához, és értesülj elsőként az új átverésekről!
Megosztások: , Megosztom az iWiW-en
Kapcsolódó anyagok:
AZ Állítólag..-ban a Discoveryn megcsinálták, azt hiszem egy sertésgyomrot kötöttek rá csövekre, megtöltötték robbanó cukorkával és kólával. A gyomor fel is robbant, azonban akkora mennyiségű cukrot és kólát öntöttek bele rövid időn belül, hogy egy ember annyit és olyan gyorsan nem tudna megenni.
Én ezt kólával hallottam és foggal meg párizsival.
Hogy a kóla felemészti a párizsit, amely eltűnik a citromsavas édes italban és a fogzománc is.
Robbanó rágógumi ölt meg egy kísérletező diákot
2009. december 08. 11:52
Ismeretlen összetételű vegyületbe mártott rágógumi robbanása ölt meg kísérletezés közben egy 25 éves diákot az észak-ukrajnai Konotop városban.
http://hvg.hu/panorama/20091208_ukrajna.aspx