Az Egyesült Államokban minden elnökválasztás finisében megjelennek olyan valósnak mondott, ám többségében hamis vagy csúsztatott történelmi példák, melyek azt próbálják alátámasztani, mennyire fontos akár egyetlen embernek a szavazata egy választás során. E körbe tartozik a fenti példa is.

A sokat, sokféleképpen, sok céllal idézett történet nem igaz, bár némi valóságalapja van. A legenda keletkezése 1794-re vezethető vissza, amikor a virginiai németajkú amerikaiak egy csoportjának petíciója nyomán felmerült, hogy az angolon kívül németül is megjelenjenek a törvények. Nem helyette tehát, hanem mellette.

A képviselőházi bizottság elé utalt indítvány megvitatására 1795. január 13-án került sor. Érdemi döntés nem született, a jelenlévők csupán arról határoztak, elnapolják-e a kérdés vitáját egy későbbi időpontra. Végül 42-41 arányban az az álláspont diadalmaskodott, hogy nincs szükség újratárgyalásra, s ezzel gyakorlatilag megölték az előterjesztést. Itt tehát újabb csúsztatás érhető tetten: a szavazás nem arról szólt, elfogadják-e az előterjesztést, csupán arról, tárgyaljanak-e róla egyáltalán.

És hogy még egyet csavarjunk a sztorin: az Egyesült Államokban szövetségi szinten nincs is hivatalos nyelv, az egyes tagállamokban önállóan dönthetnek a kérdésről.