Történelem

2004. augusztus 05. csütörtök | Szerző: marinov

11

Húgy mint csillag

A csillag régi magyar elnevezése a húgy volt, amelyet csak a XVI. században váltott fel a csillag név.


A magyar nyelvben a XVI. századig valóban húgynak nevezték a csillagot. Dömötör Tekla folklórkutató szavaival élve „a csillagnéző akkori formája a húgybanéző volt”.

Az 1400—1410-es évekből fennmaradt schlägli-szójegyzékben a következő csillagászati szavakat olvashatjuk: nap, hold, újhold, holdszegés, félhold, teljeshold, verőfény, húgy (csillag), húgybanéző (asztrológus), fényes húgy (Lucifer), est húgy (Vesperus), szekérhúgy (Plaustrum), kaszahúgy (Adartica), göncölszekér, északi szél, villámlás stb.

A hugyókázik a szemed népnyelvi szólás jelentése: “hamisan csillog”, a több száz éves szövegekben pedig Istent mint a “húgyok teremtőjét” szólítják meg könyörögve. Hajdan két ősi húgy szavunk is volt, az egyik azt jelentette, mint manapság, a másik pedig “csillag” volt.

Épp olyan véletlen volt az egyalakúság, mint mondjuk a korán esetében (időhatározó szó és muszlim szent könyv). Ám egy idő után az embereket zavarni kezdte, hogy a csillagokról beszélve kellemetlen zönge társul az előadásokhoz, és mivel volt a jelenségre másik szó is, a húgy szépen kiveszett a köznyelvből.

Forrás | Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága


Ha tetszett a bejegyzés, lájkold az oldalt a Facebookon!

Hírlevél + Médiaajánlat




11 hozzászólás ehhez: Húgy mint csillag

  1. hentes says:

    és akkor régen húgyszemű juhász volt?

  2. béjla says:

    viszont mára akkor a ‘húgybanéző’ nem a csillagász, hanem az urológus

  3. zozo says:

    Húgyok háborúja? Húgyromboló, Húgyflotta… etc. :)))

  4. sicumaci says:

    denis sinor amerikai magyar nyelvész komplett tanulmányt írt a kérdésről. nem csupán magyar jelenség az összecsengés, hanem valamilyen belső-ázsiai, altáji vagy ural-altáji forrása van. nagyon rég olvastam, de úgy rémlik, a tejút is valami mennyei rénszarvashúgynyom volt mitológiailag (mert ugye, katonai szempontból csaba királyfi hadi útja volna).

  5. sicumaci says:

    Bocs, kutatókereső, csak most került a szemem elé az oldal. szóval, a forráshely:
    Sinor Dénes
    Tanulmányok
    Akedémiai Kiadó, 1982
    Nyelvtudományi Értekezések sorozat
    A cikk címét nem tudom megmondani, mert a könyv most épp nincs meg, az OSZK online katalógusában tudtam csak megnézni az adatait.

  6. Gigi says:

    Igen, ezt mi is vettük A magyar nyelv finnugor alapjai órán. :D Egy kedves barátom további ötletei:
    a tévében a húgyközi invázió, húgykapu, legújabban a húgy születik… amerikai középületeken húgyos-sávos lobogó…
    öt húgyos szálloda

  7. Gábor says:

    Csillagos Józsi (Markos-Nádas)
    esetleg a Csilla emiatt inkáb Húg legyen…
    Idézni csak pontosan, szépen, ahogy a húgy megy az égen…

  8. astrohist says:

    Lehetségesnek tartom, hogy az ősi nyelvben a “hugy” a több csillag alkotta csillagképet, a “csillag” az egyes fénylő csillagot jelentette. Erre vallana az, hogy a középkori nyelvünkben a “hugy” többnyire valamelyik, több csillag alkotta konstelláció megbevezésénél fordul elő: “zekerhug” = Göncölszekér (7 csillag), “kaszahugya” = Orion (Kaszás, 10 csillag), stb. BQ.

  9. Köbányai says:

    Na és a munkásmozgalom vörös húgya???

    Vagy a nóta hogy hangzana a pávakörben:

    “Húgyok, húgyok szépen ragyogjatok,
    A szegény legénynek utat mutassatok….”

  10. Pingback: A csillag régi magyar elnevezése húgy volt?

  11. Réka says:

    Majdnem bisztos hogy inkább HUNY-HÚNYnak nevezték de valahogy elferditették hugyra.
    Első hallásra megdöbbentő, hogy valamikor használatban volt a magyar nyelvben egy csillag jelentésű húgy főnév is: Kasza húgy a kaszáscsillag, vagyis az Orion csillagkép elnevezése volt; a hugyozik a szeme kifejezést pedig ’mosolyog, csillog a szeme’ jelentésben ismerjük régről, illetve nyelvjárásainkban még ma is előfordul itt-ott, vagy emlékeznek rá az idősebbek. A szót etimológiai szótáraink finnugor eredetűnek tartják, és megkülönböztetik a ma is közhasználatú húgy főnévtől, valamikori igenévszótól (alakbeli egyezésüket véletlennek tartják). Úgy látszik tehát, hogy a csillag jelentésű húgy szavunk finnugor származása ellenére családtalanul áll a magyar szavak között.

    Lehetséges azonban, hogy szavunk a huny ~ húny, hunyorog családjába tartozik, s elkülönülése szóhasadás eredménye. Szóhasadásról akkor beszélünk, ha egy szó eltérő alakváltozatai különböző fogalmak jelölésére foglalódnak le. Ez alapvető jelenség az emberi nyelvekben. Egy-egy szót ugyanis mindig több jelentésben használunk, ugyanakkor pedig a szavak alakja is változatokat mutat: gyakran jönnek létre egyre újabb népnyelvi, nyelvjárási változatok. Így magyarázzuk például a család – cseléd, a bozótos – bozontos, a nevel – növel, a csekély – sekély, a kamara – kamra, a fő- fej, a mell – mál, a vicsorog – vigyorog szópárok létrejöttét is. Mai nyelvünkben is állandóan zajlanak ilyen folyamatok, amint arról korábban már ejtettünk szót a kavar — kever kettőse kapcsán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Back to Top ↑

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ. A honlapra látogatva beleegyezel alkalmazásukba. További információ.

A süti (cookie) egy kis adatcsomag, amely jó pár online szolgáltatás működéséhez elengedhetetlen. Ennek segítségével jegyzi meg például a szájt az előző hozzászólásod során használt nicknevedet (és így adataidat nem kell újra beírnod), de a sütik révén számlál látogatókat a Google Analytics szolgáltatása is. A sütiket bármikor törölheted gépedről, vagy beállíthatod a tiltásukat. Így persze a szájt működése nem lesz teljes értékű. Az Elfogadom gombra kattintva hozzájárulsz a sütik alkalmazásához.

Bezárom